* Negyed, 1895. jún. 20. – † Csanádalberti, 1980. jan. 8. / autodidakta költő

Hat elemit végzett szülőfalujában, felnőttként önerőből képezte magát. Az 1. vh.- ban az orosz fronton harcolt, s a lucki áttörésnél toroklövést kapott. Leszerelése után gazdatiszt, könyvelő, majd gabonakereskedő volt. Szülőfalujában irod. és kult. esteket rendezett, s a sarlósok regösjárásának hatására elemi iskolásokból cserkészcsapatot szervezett. 1947- ben Mo.-ra telepítették.

Formailag igénytelen költészetét főleg háborús élményei ihlették. Versei a magyar ellenzéki pártok lapjaiban (Mátyusföldi Lapok, Híradó, Új Auróra, Barázda) jelentek meg.

Művek: Véreimnek, v. (ifj. Koczor Gyula előszavával), Komárom 1924; Az égő Kárpátok alatt, v., Galánta 1927.

T. L.