Horváth Zoltán

* Nagykőrös, 1866. máj. 10. – † Rimaszombat, 1939. jan. 4. / író, földrajzi szakíró

A bp.-i egyetemen szerzett földrajz–természetrajz szakos tanári diplomát. 1890-ben az esztergomi tanítóképzőben, majd a nagyszombati főgimnáziumban tanított, 1898-ban a rimaszombati protestáns főgimnázium tanára lett. Már a múlt század végén munkatársa volt a Budapesti Naplónak, s más lapokban is jelentek meg geológiai és turisztikai cikkei. 1900-tól kezdve állandó munkatársa a Gömör-Kishont c. hetilapnak, majd 1919 után a Gömörnek. Szépirod. munkásságát színműírással kezdte (Ekvádor vértanúja, szm., Rimaszombat 1910), később tankönyveket is írt (A Föld alakulása és története, Rimaszombat 1921; Növényhatározó, uo. 1922). A két vh. között egyik vezetője volt városa kult. életének. Elbeszélő prózája és színművei népies-romantikus jellegűek. Alvó vulkánokon c. regénye az első vh. faluját és egy katonafeleség viszontagságos sorsát ábrázolja.

Művek: Falu szépe, szm., Rimaszombat 1921; Palóc tündér, szm., uo. 1923; A falu mentője, szm., uo. 1924; Alvó vulkánokon, r., uo. 1938.

Irodalom: Egri Viktor: Társakkal és társtalanul, 1978.

Cs. S.