* Kisazar, 1872. aug. 3. – † Sátoraljaújhely, 1957. ápr. 15. kat. pap, író
A középiskolát Egerben, a teológiát Temesvárott végezte. Pályafutását a romániai Brailában kezdte mint misszionárius, 1912-től 1942-ig plébános volt Nagykövesden. A második vh. végén Sátoraljaújhelyre költözött, ott élt haláláig. Vallásos színezetű és romantikus hangoltságú elbeszéléseket és történelmi tanulmányokat írt. Legismertebb könyve, a Regélő romok a szlovákiai várak történetét és mondáit foglalja össze.
Művek: Törekvések, elb., Kassa 1909; Nagykövesd 100 éves római kat. temploma, uo. 1914; Végrendelet húgom számára, elb., uo. 1925; Dani bácsi esetei, elb., uo. 1926; Fehér galambok, elb., Rozsnyó 1933;; Regélő romok, mondák, uo. 1934; Ahol Árpád megpihent, tan., Nagykapos 1940.
Irodalom: D. A., Új Élet 1940, 239.; Rácz Pál: D. A.: Regélő romok, PMH 1935. okt. 6.
Cs. S.
