* Kolozsnéma, 1905. jan. 9. – † Budapest, 1978. máj. 19. / költő, joölgi szakíró
Iskoláit szülőfalujában és Komáromban végezte. Jogi tanulmányai befejeztével törvényszéki bíró lett Nyitrán. A kisebbségi önvédelmi politika ismert alakja, az irodalmi népfrontot hirdető Tavaszi Parlament és a Kisebbségi Társaság kezdeményezője, vezető egyénisége volt. 1938 után a szegedi egyetemen tanított.
– Költőként Kassák nyomában indul, az életöröm, a szociális indulat, az erő kultusza, egészséges erotika visszhangzik lírájában, többnyire laza szövésű, hanyagul kimunkált expresszionista szabad versek formájában, mérsékelt művészi színvonalon. Elemző publicisztikája – pl. Az elűzött nemzedék (Új Szellem, 1937/21) –, valamint jogi szakmunkái jelentősebbek.
Művek: Felégetett hidak, v., Komárom 1930; Erő, v., Komárom 1931; Örömriadó, v., Komárom 1935.
Irodalom: Kovács Endre: Örömriadó, MÍ 1936/6; Fábry Zoltán: Egy szlovenszkói fiatalember. = F. Z.: ÖÍ 4., 1983; Csanda Sándor: Első nemzedék, Po.–Bp. 1968; Fónod Zoltán: Üzenet, Bp. 1993, Po. 2002.
Sz. Z.
