* Rimaszombat, 1954. aug. 15. / költő
Tizenöt éves koráig Zádor községben, nagyszüleinél nevelkedett. Po.-ban vegyipari technikumot végzett, a Komenský Egye- tem BTK-n 1981-ben levéltárosi diplomát szerzett. Ezután előbb szülővárosában tanított, majd fizikai munkából élt. 1984 és 1989 kö- zött a Csehszlovák Rádió magyar adásának hírszerkesztője. 1990-ben a Csemadok levéltárosa volt. Jelenleg szabadfoglalkozású író. 1991-ben Madách-díjat kapott.
– A hetvenes évek második felében kezdett publikálni. A nyelvi-ritmikai játékokban rejlő gondolatiszemléleti lehetőségeket nagy tehetséggel tudja lírává lényegíteni. Groteszk költeményeinek erőteljes intellektualizmusára hamar felfigyelt a kritika. B. humora keserű, filozofikus humor, játékossága, bohémsége mögött a clown „szomorú” vidámságát érezni. Új verseiben:
Lírai vészjel (1999), valamint a bibliai történeteket megszólaltató Szép tündöklő csillag 1–3. (1999–2000) c. versciklusában megszelídül vagy éppenséggel háttérbe szorul szertelen, játékos verbalizmusa.
Művek: Bohócok áldozása, v., 1981; Két bukfenc között, v., 1985; Szétcincált ének idején, v., 1990; Mit tudom én?, v., 1993; Hun bál, gyv., 1996. Zodiákusok, v., 2000; Odvában a fa, v., 2002; Tio-tio-tio tinx (Madárország szólamai), gyv., 2004; Bettes Úr, 50 év 50 vers, v., 2004.
Irodalom: Csanda Gábor: Póklábak – pók nélkül, ISZ 1991/1; Hajtman Béla: Játék felnőtteknek, Nap 1991. márc. 8.; Zalabai Zsigmond: Verstörténés, kritikatörténés II. = Z. Zs.: Verstörténés, 1995; Z. Németh István: Nincs vész, csak vészjel, Szőrös Kő 1999/2; Szeberényi Zoltán: Magyar irodalom Szlovákiában II., Po. 2001.
G. L.
