Szüleink barátsága volt, ami összekapcsolt bennünket, hiszen édesapja, Lali bácsi, unokája volt a néhai Gyenge Károly református lelkésznek, és ahányszor végig ment a falun, mindig megállt nálunk. Gyerekként arra emlékszem, ült a konyhánkban és apámmal, anyámmal beszélgettek. Akkor még szokásban volt, hogy nagy ünnepekkor a rokonok, ismerősök meglátogatták egymást, egyik látogatásunk során gyerekként emlékszem a tiszta szobájukra. Majd jött a hír, meghalt Lali bácsi. Az elsők közt üzentek apáméknak, mintha rokonok lettünk volna.
Katonaság után Öcsi bácsi, a Csemadok elnöke beszervezett a Csemadok vezetőségébe. Egy vezetőségi ülés után fröccsözni mentünk a kocsmába, s akkor szólított meg, nem mennék-e hozzá, a Csemadok központba dolgozni. Így lettem profi dolgozója, központi instruktora a szövetségnek. Majd 1993-ban beadta a felmondását, amit el is fogadtak. Én már akkor Csallóközben csemadokoskodtam. Fia lakodalmára és hatvanadik születésnapjára is meghívott. Ez idő tájt kezdődtek a találkozásaink, vagy telefonált, vagy hazamenet megálltam nála, Valahogyan akkor értettem meg apáink kapcsolatát, barátságát. Ha telefonált, ha meglátogattam, mindig a Csemadok iránt érdeklődött, persze a Csemadokban átélt sérelmeit sem felejtve, de tisztességgel gondolt rá. Szinte vezette a beszélgetéseket, amikor ráunt vagy megelégelte az emlékezést, témát váltott.
Vajon apáink nélkül mindez megtörténhetett volna? Vagy a covidos halál zárt le egy emberbaráti kapcsolatot? Nem akarom elhinni, emlékedet megőrzöm.
Huszár László
* 1948. március 19, Réte – † 2021. január 28., Réte / népművelő, közéleti személyiség
Szencen érettségizett. Rövid hivatalnokoskodás után lett a Csemadok Központi Bizottsága szervezési osztályának instruktora, majd osztályvezetője. 1975-től 1993-ig volt a Csemadok munkatársa.
Gyenge Jánost szűk családi körben 2021. február 1-jén, 13 órakor a rétei temetőben helyezik örök nyugalomra.
Fotó: Prandl Sándor, Neszméry István
