Madács Péter, Madách

* Veszverés, 1729. február 28. – † Rimaszombat, 1805. november 20. / orvos, szakíró

Jobbágycsaládból származott, ennek ellenére földműves édesapja latinul is tudott. 1742-től Csetneken, 1744-től Késmárkon, 1749-től Lőcsén tanult. 1750-ben Debrecenbe ment, ahogy latin nyelven írt önéletrajzából kiderül, a magyar nyelv megtanulása végett is. Itt Hatvani István (Rimaszombat) professzor is tanította. 1754-ben kiment Boroszlóba, ahol mint gyógyszerészsegéd dolgozott és közben – eléggé szűkös körülmények között élve, különböző viszontagságoknak kitéve, még ki is rabolták – folytatta orvosi tanulmányait. Az osztrák-porosz háború miatt Halléba, majd Wittenbergbe menekült és ott 1757-ben beiratkozott az egyetemre, amelyet pártfogói támogatásával végül 1770-ben sikeresen befejezett. Közben, 1762- ben a wittenbergi bonctani múzeum őre lett. 1765-ben visszatért Boroszlóba, onnan pedig Magyarországra. Mivel apja kiutasította, újra külföldre távozott: Lipcsébe, Wittenbergbe, aztán Berlinbe. 1771-ben, megszerezve orvosi oklevelét, visszatért Magyarországra, Rozsnyóra, majd 1772-ben elnyerte Liptó vármegye tisztiorvosi állását. 1774-ben a nagyszombati orvosi egyetemen újabb szigorlattal honosíttatta orvosi oklevelét. 1776-ban Kishont vármegye hívta meg orvosának, Rimaszombatban telepedett le és itt élt haláláig. 1788-ban összeírta a megyében működő felcsereket, bábákat, gyógyszerészeket, ez érdekes orvostörténeti és helytörténeti dokumentum, amelyben javaslatokat is tesz az egészségügy helyzetének, különösen a bábaképzésnek a javítására. Őt tekinthetjük a magyarországi cukorgyártás előfutárának is: a kukorica szárából állított elő édes szirupot, amelyet azonban nem tudott kellőképpen besűrűsíteni és kikristályosítani.

Főbb művei:
De modo regenerationis vasorum…(doktori értekezés), 1770;
Theoria affinitatum chemicarum, quam … in regia univ. Tyrnaviensi publicae disquisitioni submittit, 1774 (a nagyszombati egyetem számára készített utólagos értekezés).