* Vásárút, 1892. április 16. – † Sopron, 1986. február 10. / történész, levéltáros, az MTA levelező tagja

A pozsonyi kat. főgimnáziumban érettségizett, a budapesti tudományegyetemen történelem–földrajz szakos tanári oklevelet szerzett. Doktori értekezését Detrekő várának középkori történetéről írta (Detrekő vára a középkorban, 1917). Az I. világháborúban az orosz és a román fronton harcolt, több háborús kitüntetést is kapott. 1918 szeptemberében súlyosan megsebesült, leszerelték és a Soproni Városi Levéltár főlevéltárosa lett. Hozzálátott az elhanyagolt levéltár rendezéséhez és az ott található oklevelek kiadásához. A városban családot alapított, tevőlegesen bekapcsolódott az 1921-es soproni népszavazás előkészítésébe. Rendkívül sokrétű munkásságot fejtett ki. 1924-ben felfedezte A Soproni virágéneket és a Soproni magyar– latin szójegyzéket. Több könyv, számtalan kisebb-nagyobb tanulmány jelent meg a tollából Sopron egyház- és zenetörténetéről, gyógyszerészetéről, a városi polgárjog megszervezéséről. Egyik legjelentősebb munkája a 13 kötetes oklevéltár megjelentetése, melyben 1526-ig bezárólag közölte a város összes oklevelét, végrendeletét, számadáskönyveit és egyéb feljegyzéseit. Az MTA 1938-ban levelező tagjává választotta. 1944. december 16-án a Gestapo letartóztatta, de később szabadon engedték. 1946-ban a soproni törvényhatósági bizottság küldötteként eredményesen tiltakozott a kormányzatnál a városban élő németek kitelepítése ellen. 1950-ben kényszernyugdíjazták.

Főbb művei:
Sopron szabad királyi város története I-II., 1921– 1943;
Sopron szabad királyi város levéltára (Levéltári Közlemények, p. 227–247), 1923;
Sopron a régi magyar irodalomban (Augusztinovich Elemérrel, 1937;
Sopron középkori egyháztörténete, 1939;
A soproni polgárjog megszerzésének a története, 1941;
Soproni polgárcsaládok, 1982;
Pozsony vármegye középkori földrajza, 2000.