* Tótmegyer, 1832. február 17. – † Marosvásárhely, 1918. február 12. / hittérítő, nyelvész, orientalista, egyetemi tanár

Apja a Károlyi uradalom gazdatisztje volt. A gimnáziumot Szombathelyen kezdte, Pesten filozófiát tanult, majd 1848- ban honvédnek állt és tüzérként szolgált. Világos után fogságot szenvedett, kiszabadulása után papi pályára lépett, 1855- ben szentelték pappá, 1856-ban teológiai doktorátust szerzett, 1857–1860-ban mint hittérítő járt Palesztinában. Hazatérve az esztergomi papnevelőben tanított. 1861-től a budapesti teológia, 1873–1905-ben, nyugdíjba vonulásáig a bölcsészkaron a sémi nyelvek tanára. 1874-ben kilépett egyházából és áttért az unitárius vallásra. Szerkesztette a Szabad Egyház, a Szabad Sajtó stb. lapokat. Tagja volt a Petőfi Társaságnak.

Főbb művei:
Az én hitvallásom, 1875;
Arab nyelvtan, 1877;
Mohamed élete és tana, 1878;
A felekezetnélküliség és a felekezeti kényszer, 1894;
A jogos szocializmus, 1898.