* Szakolca, 1787. március 30. – † Pannonhalma, 1875. február 10. / bencés szerzetes, tanár, történetkutató, levéltáros, az MTA levelező tagja (1858)
Evangélikus családban született, 1796-ban tért át a kat. hitre. Szülővárosában kezdte iskolai tanulmányait, Győrött, ahol a magyar nyelvet is megtanulta, a humaniórákat végezte. 1802 októberében lépett be az ismét engedélyezett bencés rendbe, 1803–1809 között Győrött és Pannonhalmán elvégezte a bölcseletet és a teológiát. Nagyszombatban, Pozsonyban, Győrött, Pannonhalmán tanított (Győrben Deák Ferenc is a diákja volt). 1829-től 1843-ig Pannonhalmán volt a főapát titkára, 1843-tól ugyanitt levéltáros és könyvtáros, 1870-től a könyvtár igazgatója. Rendezte a 75 ezer kötetes bibliotékát, elkészítette a levéltári anyag repertóriumát. Főleg Árpád-kori oklevelekkel és egyháztörténettel foglalkozott. A bencés rendi írókról szóló műve kéziratban maradt. Munkatársa volt az Egyetemes Magyar Encyklopediának is. Az MTA 1858. december 15-én levelező tagjává választotta.
Főbb művei:
Collectio monumentorum quae in memoriam Bibliothecae Apponianae custodia sunt, 1827;
Győr vármegyei Sabáriáról (akadémiai székfoglaló), 1859;
Index alphabeticus… (Fejér György Codex diplomaticusának betűrendes tárgymutatója), 1866.
