Haiczl Kálmán

* Selmecbánya, 1866. október 14. – † Budapest, 1952. február 1. / katolikus plébános, egyháztörténész, levéltáros, helytörténész

Középiskoláit szülővárosában, Pozsonyban és Esztergomban végezte és 1887-ben itt fejezte be a teológiát is. 1888-ban gyorsírásból szerzett oklevelet. 1889-ben pappá szentelték és a hercegprímási levéltár munkatársa lett. 1894-ben teológiai doktori címet szerzett és Garamszentbenedeken lett plébános. 1919-ben a csehszlovák hatóságok arra kényszerítették, hogy lemondjon erről a tisztségéről, noha felettesei ez ellen határozottan tiltakoztak. 1920-ban Ebeden, 1921–1941 között nyugdíjazásáig Magyarszőgyénben plébános.

Főbb művei:
A garamszentbenedeki apátság története, 1913;
Érsekújvár múltjából, 1932;
Léva története a XVI. század végéig, 1932;
Léva története a XVII. században, 1933;
A Kistapolcsányiak, 1934; Kakath–Dsigerdelen–Csekerdány–Párkány, 1936;
A bényi prépostság temploma, 1937;
Egyháztörténeti emlékek a cseh megszállás korából, 1940;
Sárkányfalva, 1944.