* Privigye, 1877. május 31. – † Budapest, 1939. január 3. / jogász, bányamérnök, egyetemi tanár, technikatörténész
Gimnáziumi tanulmányait Nyitrán és Sopronban végezte. Budapesten jogi (1901), Selmecbányán bányamérnöki oklevelet szerzett (1906). Gölnicbányai és zágrábi bányahatósági működés után 1911-ben a selmeci Bánya- és Erdőmérnöki Főiskolán a bányajog tanszékvezető tanára lett. A főiskolával Sopronba települt, 1934-től egyetemi tanár volt. A Bányászati és Kohászati Lapokban és az egyetemi közleményekben megjelent írásaiban foglalkozott a bányászati társládaintézmény történetével, a középkori bányarendtartással, a Bányászati Akadémia alapításával. Lefordította Agricola (1494–1555) De re metallica c. művét.
Főbb művei:
A négyszázharminc éves magyar bányatársládai intézmény eredete és fejlődésének írott emlékei
1854-ig, 1925;
Az első bányatisztképző tanintézet alapítása Magyarországon, 1935;
Die Entstehung der Bergakademie in Selmecbánya und ihre Geschichte bis 1846, 1936.
