* Debrecen, 1851. február 18. – † Pozsony, 1913. május 31. / orvos, sebész, szülész
Középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte, 1869–1877 között a pesti királyi tudományegyetem orvosi karának hallgatója volt. 1877–1882-ben a budapesti II. sz. belklinika munkatársa, Korányi Frigyes (1828–1913) belgyógyászprofesszor első tanársegéde volt. 1882-ben Tisza Kálmán (1830–1902) belügyminiszter kinevezte a pozsonyi állami kórház főorvosává. Pozsony közéletében is aktív szerepet játszott. Egyik alapítója és alelnöke volt a Toldy Körnek, 1891-ben Vutkovich Sándorral, a pozsonyi akadémia jogtanárával elindította a Nyugatmagyarországi Híradó c. napilapot, amelynek egyik fontos célkitűzése volt a magyar állameszme megszilárdítása. Szakcikkeket, ismeretterjesztő írásokat és úti beszámolókat egyaránt publikált a korabeli lapokban. Szakterülete elsősorban a közegészség- és a járványtan volt. A tüdőbajról több cikket is írt és sikeresen kezelte a Pozsonyban diákoskodó Bartók Béla tüdőbetegségét. Elsőként mutatott rá arra, hogy a Robert Koch által kidolgozott tuberkulózis-ellenes gyógymód még fejlesztésre szorul, a hozzá fűzött remények túlzók. Vutkovich Sándorral és másokkal együtt kezdeményezője volt a Pozsonyban alapítandó harmadik egyetemnek, külön is hangsúlyozva az orvosi kar felállításának a fontosságát. A. Borovszky-féle vármegye monográfiasorozat Pozsony vármegyével foglalkozó kötetében alapos
áttekintést adott a megye közegészségügyi helyzetéről és sürgette a nagy arányú gyermekhalandóság visszaszorítását.
Főbb művei:
Pozsony és a harmadik egyetem, 1884;
A tüdővészről és annak ragályanyagáról, 1884;
A kolera, különös tekintettel az óvó rendszabályokra, fertőtlenítésre és Pozsony közegészségügyi viszonyaira, 1884;
Hol állítsuk fel a harmadik egyetemet? (röpirat), 1887;
A tuberkulózis gyógyításáról Koch rendszere szerint, 1891;
A diftériáról és a Behring-féle vérsavó gyógyítómódról, 1898;
Védekezés a tüdővész ellen, 1898;
Mi az oka annak, hogy hazai fürdőink nem boldogulnak, 1902;
Pozsony szabad királyi város közegészségügyének fejlődése 1856–1906, 1909.
