* Pozsony, 1826. február 21. – † Bécs, 1878. május 1/2. / mezőgazdász, szakíró
A pozsonyi jogakadémia elvégzése (1845–46) után 1847–1848-ban a magyaróvári gazdasági intézetben tanult, majd 1851-ben ugyanitt tanársegéd, 1853-ban rendes tanár lett: matematikát, geometriát, botanikát, növényélettant adott elő. 1869-ben, amikor az intézmény a magyar közoktatási és vallásügyi minisztérium hatáskörébe került, más osztrák érzelmű tanárokhoz hasonlóan ő is Ausztriába helyeztette át magát. A Görzben felállított selyemhernyó-tenyésztési kísérleti állomás vezetője, majd a bécsi mezőgazdasági főiskola (Hochschule für Bodenkultur) tanára. A selyemhernyó-tenyésztés fellendítését szorgalmazta. Sikeresen küzdött a selyemhernyó betegségei ellen. Ő honosította meg Európában a szója termesztését. Halálát egy súlyos műtét után fellépett szövődmény okozta.
Főbb művei:
Die seuchenartige Krankenheit der Seidenraupe, 1866;
Der Seidenspinner des Maulbeerbaumes, 1871;
Wissenschaftlich-praktische Untersuchungen auf dem Gebiete des Pflanzenbaues I–II., 1875–1877.
