Klaus Ignác

* Pozsony, 1717. augusztus 30. – † Pozsony, 1791. november 11. / bölcseleti doktor,
teológus, jezsuita szerzetes

Tizenhét évesen lépett a jezsuita rendbe. Tanulmányait befejezve Bécsben, Győrött, Nagyszombatban, Budán, Kassán bölcseletet és hittudományokat oktatott. Rendházfőnök volt Pozsonyban, Sopronban, Besztercebányán és Kőszegen. Amikor 1773-ban a jezsuita rendet feloszlatták lelkészként szolgált Iglón, Felkán, végül Pozsonyban. Önálló tudományos eredményeiről nem beszélhetünk, de szorgalmas terjesztője volt az ismereteknek.

Főbb művei:
De tabaco Georgicorum libro duo,1744;
Dialogi tres de celeritate gravium cadentium, 1754;
Philosophia universa, é. n.