* Budapest, 1873. augusztus 23. – † Budapest, 1916. november 26. / matematikus, egyetemi magántanár

Középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte, a budapesti tudományegyetemen matematikát és csillagászatot hallgatott. 1896 decemberétől a podolini algimnázium matematika–fizika szakos tanára lett. 1897 áprilisában szerezte meg tanári oklevelét. 1899-ben Ungvárra helyezték, ahol az alreáliskola tanára lett. Szaktárgyain kívül földrajzot, nyelveket, szépírást, rajzot és tornát is tanított. 1907–1910 között állami ösztöndíjjal Párizsban, a Sorbonne-on tanult, ahol 1910-ben doktori címet szerzett. Hazatérését követően Budapesten az V. kerületi főreáliskola tanárává nevezték ki. 1913-ban egyetemi magántanárrá habilitálták a sokaságelmélet és a valós változós függvénytan témakörben írt dolgozata alapján. 1914 októberében a szerb frontra került, ahol 1916-ban súlyosan megbetegedett. Előbb egy bécsi, majd egy pesti kórházban ápolták, de életét nem tudták megmenteni.

Főbb művei:
z = f (x,y) felület quadraturája, 1906;
Adatok az z = f (x,y) felület quadraturájához, 1908;
Quadrature des surfaces courbes, 1908;
Recherches générales sur la quadrature des surfaces courbes, 1910–1911.