* Ósva, 1852. február 13. – † Máramarossziget, 1911. október 3. / erdőmérnök, szakíró

Tomcsányi Gyula öccse. Tanulmányait a kassai főreáliskolában, majd 1871–1874 között a selmecbányai Bányászati és Erdészeti akadémián végezte. 1874-ben lépett állami szolgálatba: Ungváron, majd Besztercebányán, Budapesten, Bustyaházán, végül Máramarosszigeten működött haláláig mint az ország legnagyobb erdőigazgatóságának a vezetője. A turizmus területén is tevékeny volt, az MKE Keleti Kárpátok osztályának választmányi alelnöke tisztét 1898–1910 között töltötte be. Irodalmi munkái az Erdészeti Lapokban jelentek meg, főleg erdőműveléssel foglalkozott. Ő volt a légfűtésre berendezett magpergető és a tölgymakk-telelő („makktelelő kunyhó”) tervezője. A tölgyesek megmentőjeként is emlegették. Nagy érdeme, hogy a kedvező fekvésű havasi legelőkön és réteken elkezdődött az intenzív havas-gazdálkodás: a megfelelő tejszövetkezetek alakítása, a havasi legelők bárcázás útján történő bérbeadása, a vidék erdő és egyéb földjeinek tervszerű, szabályozott hasznosítása. Hivatali idején növekedett a kincstári birtok Máramarosban, így szinte az egész vidéken kialakíthatták a tervszerű erdő és mezőgazdálkodást.

Főbb művei: Az erdei facsemeték neveléséről, 1889.