* Székesfehérvár, 1877. április 26. – † Budapest, 1940. március 26. / csillagász,
1900–1919 között az ógyallai csillagvizsgáló munkatársa
A budapesti tudományegyetemen matematika-fizika szakos tanári diplomát, majd doktori oklevelet szerzett. 1900- ban kalkulátor a budapesti egyetemen, de még ez évben – Kövesligethy Radó ajánlására – az ógyallai csillagvizsgáló adjunktusa, 1912-től pedig obszervátora lett. Ugyanebben az évben szerzett magántanári képesítést is. Az I. vh. idején katonaként szolgált és csak két alkalommal kapott szabadságot. 1920-ban ő és Tass Antal költöztette át az időközben Csehszlovákia részévé vált ógyallai csillagvizsgáló műszereit és könyvtárát Budapestre. 1921-től a svábhegyi csillagvizsgálóban működött. 1935-ben mint főobszervátor vonult nyugalomba. A csillagászat több ágát művelte (a Nap mozgása, a csillagok hőmérséklete). Tanulmányozta a változó fényű csillagokat, működésének utolsó éveiben kisbolygókat fényképezett. Fő kutatási területe az asztrofotometria volt. Nagy érdeklődéssel foglalkozott a csillagok színmeghatározásával, és az ebből levezethető hőmérsékletmérésekkel. Ebből a tárgyból készítette doktori értekezését 1904-ben „Állócsillagok hőmérsékletének meghatározása” címen. Az általa alkalmazott módszer a vörös és sárga színű csillagokra jó elveket adott, és akkoriban úttörő jelentőségű volt. Érdekes számításokat végzett a Béta Lyrae kettőscsillagra vonatkozóan is. Közben a légköri fényelnyelés kérdésével is foglalkozott, és kidolgozott egy módszert a Nap tejútrendszerbeli mozgásának a meghatározására (az általa nyert adatok igen közel állnak a jelenleg elfogadott értékekhez). Veje Kalmár László (1905–1976) matematikus, egyetemi tanár, az MTA tagja (1961) volt.
