* Nyitra, 1879. március 19. – † Budapest, 1953. május 26. / régész, művészettörténész,
muzeológus

Apja, Höllrigl Ferenc (1833–1905) a nyitrai távíróhivatal vezetője volt. A nyitrai piarista gimnáziumban érettségizett 1897-ben. Az Országos Mintarajziskolában és Rajztanárképzőben 1902-ben tanári diplomát szerzett. 1902–1904-ben a magyaróvári gimnázium, 1904–1919 között a nyitrai főgimnázium rajztanára volt. Itt Várkonyi Nándor is a tanítványa volt. Ő alapította a Nyitra Vármegyei Múzeumot. Az impériumváltást követően 1919–1937 között az MNM régiségtárának munkatársa volt. Régészként Baracspusztán, Fülöpszálláson, Szobon, Zagyvarékason végzett ásatásokat. 1932–1933-ban a csengeri református templomban a Csaholyi és a Melith család sírboltjait tárta fel. 1937–1939-ben az Iparművészeti Múzeum igazgatója volt. A középkor magyar kerámiatörténeti és üvegművészeti, valamint viselettörténeti kutatásai maradandó és útmutató értékűek. Művészettörténeti dolgozatait a Magyar Művészetben, régészeti írásait az Archaelogiai Értesítőben közölte.

Főbb művei:
Régi magyar ruhák, 1938 (angolul: 1939);
Magyar és törökös viseletformák a XVI–XVII. században (In: Magyar művelődéstörténet III.), 1940.