* Bécs, 1735. november 28. – † Bécs, 1807. augusztus 24. / orvos, egyetemi tanár

Mária Terézia 1770-ben nevezte ki és bízta meg a nagyszombati egyetem orvosi karán a sebészeti tanszék vezetésével. Gyakorlati sebészetet tanított, de szülészetből és szemészetből is tartott előadásokat. „Kiváltságos” tehetségű ember volt. 1768-ban megjelent latin nyelvű Szülészet alapvonalai című könyve több kiadást ért meg. Tankönyvek egész sorát írta, legjelentősebb az 1776-ban megjelent dermatológiája, a Doctrina de morbis cutaneis, mely (Linné rendszerének szellemében) a bőrbajok első tudományos alapon való osztályozása volt. A szembetegségekről írt híres tankönyvét még Japánban is kiadták. A fogak betegségeivel és törvényszéki orvostannal is foglalkozott. 1778-ban megjelent Elementa chirurgiae c. munkáját Rácz Sámuel (1744–1807), a pesti egyetem professzora (az első magyar nyelvű orvosi tankönyvek szerzője) A borbélyságnak eleji, melyet németül és deákul kiadott Plenck József, a ’ borbélyságnak tudósa, és Budán a ’ borbélyoknak ’ s bábáknak közönséges királyi tanítója címmel 1782-ben magyarul is kiadta. 1783-ban II. József intézkedése nyomán a bécsi Academia Josephina (katonai orvossebészi akadémia) sebészeti, kémiai és botanikai tanára, majd a katonai gyógyszertárak igazgatója, a hadsereg fősebésze, királyi tanácsos lett. Botanikai tárgyú műveket is publikált – pl. Elementa terminologiae botanicae ac systematis sexualis plantarum (1796). Érdemei elismeréséül 1797-ben magyar nemességet kapott.