Sajnovics János

* Tordas, 1733. május 12. – Buda, 1785, május 4. / csillagász, nyelvész, jezsuita szerzetes, a nagyszombati obszervatórium munkatársa

Jó módú Fehér megyei család sarja volt. A gimnáziumot Győrött kezdte és Budán fejezte be 1747-ben. Bölcseleti tanulmányait Nagyszombatban, a hittudományit Bécsben, a szaktanárit Győrött és Bécsben végezte. Pozsonyban és Egerben egy-egy évig volt tanár. 1758–1760-ban a bécsi udvari csillagvizsgáló intézetben Hell Miksának (Hegybánya) volt tanársegédje, majd 1765-től 1772-ig a nagyszombati obszervatóriumban működött mint Weiss Ferenc asszisztense. 1768-ban Hell magával vitte Norvégia északi részébe, Vardő szigetére, hogy megfigyeljék a Vénusz bolygó 1769. június 3-án a Nap korongja előtt történő elvonulását. Az utazás eseményeit és élményeiket Sajnovics egy naplóban foglalta össze, de nagyszombati rendtársainak levelekben is beszámolt róluk. Ezeket először Herman Ottó (Breznóbánya) jelentette meg 1893-ban Az északi madárhegyek tájáról c. könyvében. Az expedíció tudományos összegzését Hell Miksa vetette papírra. Méréseik pontosságát a korabeli szakmai körökben is nagyra értékelték, bár akadtak, akik megvádolták a két tudóst, hogy utólag korrigálták az adatokat. Sajnovics Hell ösztönzésére a helyszínen hozzáfogott a magyar-lapp nyelvrokonság kérdésének tisztázásához.
Visszajövet Koppenhágában a dán tudós társaság előtt beszámolt eredményeiről és kinyomatta munkáját, amelynek Magyarországon, Nagyszombatban 1770-ben megjelent 2. kiadásában először közölte a Halotti Beszéd teljes szövegét is. 1770. január 19-én a Dán Királyi Akadémia tagjává választották Hell Miksával együtt. A magyar-lapp nyelvrokonságot hirdető tanítását itthon a nemesség felháborodással fogadta, de néhányan, így Pray György (Érsekújvár) történetíró már az északi rokonság mellett foglalt állást. A sok támadás miatt lemondott további nyelvtudományi terveinek megvalósításáról, és a jezsuita rend feloszlatását követően 1773-tól a budai akadémián a mennyiségtan tanára és a budai csillagvizsgáló adjunktusa volt. Műve, amely a finnugor-magyar nyelvhasonlítás első jelentős kísérlete, a történeti szemleletű és összehasonlító nyelvtudomány terén úttörő jelentőségű és külföldön is feltűnést keltett. Szorgalmas csillagászati észlelő volt, a budai csillagvizsgáló elavult műszereivel sok ezer megfigyelést hajtott végre. Csillagászati könyvecskéje (Idea Astronomiae…) kiemelkedő a korabeli ismeretterjesztés terén.

Főbb művei:
Demonstratio Idioma Ungarorum et Lapponum idem esse, 1770;
Idea Astronomiae honoribus regiae Universitatis Budensis dicata, 1778.