* Vajkóc, 1892. január 16. – † Budapest, 1966. április 22. / higiénikus, orvostörténész
Oklevelét a budapesti egyetemen 1915-ben kapta. Az egészségpolitika, a szociálhigiénia, a munkásvédelem és az orvostörténet kérdései foglalkoztatták, 1927-ben a társadalom-egészségtan tárgyköréből egyetemi magántanárrá képesítették és ugyanakkor megbízták a Népegészségügyi Múzeum igazgatásával. Egy ideig a Népjóléti és Munkaügyi Minisztériumban működött. 1944-ben a német megszállók letartóztatták, majd rendőri ellenőrzés alá helyezték. A II. világháború után egy ideig az Országos Közegészségügyi Intézet főigazgatója volt, 1946-ban c. rendkívüli egyetemi tanár, 1952-ben az orvostudomány kandidátusa. 1957-től 1960-ig, nyugdíjazásáig az Orvostudományi Dokumentációs Központ és a Budapesti Orvostudományi Egyetem Könyvtárának megbízott igazgatója. E minőségében indította meg a Horus orvostörténelmi szemlét. Számos tanulmány szerzője. A Szociális Orvostudomány, a Szociális Szemle és a Népegészségügy című folyóiratokat is szerkesztette.
Főbb művei:
A közegészségügy reformja, 1933;
Az egészségügyi munkásvédelem eszközei , 1945;
Az újabbkori magyar orvosi művelődés és egészségügy története, 1953;
A magyar közegészségügy állapota és az egészségügyi fejlődés útja az utolsó évszázadban, 1958;
Semmelweis élete és munkássága (Zoltán Imrével),1966.
