* Nemespécsely, 1877. március 14. – † Losonc, 1939. október 2. / református püspök, a losonci
teológiai szeminárium megalapítója

A két világháború közötti cseh/szlovákiai magyar közélet jelentős személyisége. A teológiát Kolozsvárott, Pápán, Budapesten és Edinburgh-ben végezte. Öt évig a budapesti gyűjtőfogház lelkésze volt, majd 1906-tól Losonc lelkipásztora. 1921-ben a Dunán inneni egyházkerület főjegyzőjévé, 1938-ban az egyházkerület püspökévé, 1939-ben zsinati rendes taggá választották. Alapítója, igazgatója és részben fenntartója is volt a Losoncon 1925-ben elindított ref. teológiai szemináriumnak. Nagy szerepe volt a ref. egyház újraszervezésében az államfordulat utáni Csehszlovákiában. Az Összefogás című egyházi társadalmi lap és a Felsőnógrád főszerkesztője. Püspöksége idején indította el a Református összefogás elnevezésű mozgalmat, valamint az azonos című havilapot.

Főbb művei:
A magyar liturgia története I., 1904;
A losonci református egyháztanács vallástétele,1917.