* Lelesz, 1841. november 17. – † Nagyvárad, 1907. április 23. / premontrei kanonok, tanár, iskolatörténész, szakíró

Iskolai tanulmányait Sátoraljaújhelyen, Eperjesen és Ungvárott végezte. 1859 szeptemberében lépett a jászóvári premontrei rendbe. 1862-től történelem–földrajz szakos tanár volt Kassán. 1865-ben pappá szentelték, 1873-ban préposti titkár lett Jászón. 1874–1886 között a rozsnyói kat. főgimnáziumban görög nyelvet, történelmet és földrajzot tanított, és egyúttal az intézmény igazgatója is volt. 1886–1892-ben Kassán tanított, 1893-ban nagyváradi kanonokká nevezték ki. 1898-ban királyi tanácsosi címet kapott. Munkatársa volt az Egyetemes Magyar Enciklopédiának, VII.–XII. köteteibe 217 cikket írt elsősorban az irodalom, a földrajz és a történelem tárgyköréből.

Főbb művei:
A kassai katolikus főgimnázium története, 1863;
A nagyvárad-hegyfoki prépostság története, 1872;
Adalékok a rozsnyói közép-tanodák keletkezésének történetéhez, 1876;
A rozsnyói katolikus főgimnázium története, 1878;
A jászóvári, leleszi és nagyvárad-hegyfoki prépostságok rövid története s az életben lévő jászóvári premontreiek irodalmi tevékenysége, 1878;
A jászóvári ker. Szent Jánosról elnevezett egyház prépostjai, 1883.