* Komárom, 1919. november 19. – † Budapest, 1983. október 20. / építőmérnök, egyetemi tanár, az MTA tagja

A budapesti József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen 1942-ben szerzett építészmérnöki oklevelet.Már 1941-ben a vasútépítési, talajmechanikai és alapozástani tanszéken gyakornok, 1943-tól adjunktus ugyanott. 1944–1946-ban katona és amerikai hadifogoly volt. Hazatérését követően ismét az egyetemen oktatott, 1951–1982 között a geotechnikai tanszék vezetője volt. 1972–1975-ben a BME tudományos rektor-helyettesi tisztét is betöltötte. Kutatási területe elsősorban a talajmechanikai, a talajfizikai tulajdonságok mérnöki szempontú geotechnikai vizsgálata volt. A földnyomás- elméletek összefoglalásával és továbbfejlesztésével, a rézsűk és lejtős földtömegek állékonyságának, a talajok teherbírásának,a külső dinamikus hatások (pl. földrengés) előidézte tranziens (ideiglenes) folyamatok vizsgálatával jelentősen hozzájárult a földművek, az alapozási és talajszilárdítási mérnöki munkálatok elméleti tisztázásához. E talajfizikai vizsgálatok mellett behatóan foglalkozott a talajok anyagi összetételével és vízforgalmával, a talajjal mint építőanyaggal, az útstabilizálás és teherbírás-javító cölöpalapozás módszertanával. Az MTA 1970-ben levelező, 1976-ben rendes tagjává választotta.

Főbb művei:
Talajmechanika I-II., 1952–1954;
Kísérleti cementtalaj utak építése és kipróbálása, 1955;
Földművek I-II. (Póczy Mihálylyal,1957;
Alagutak, alapozás, földművek, talajmechanika, 1960;
Handbuch der Bodenmechanik I-IV. (angolul is), 1969–1976;
Talajmechanika és alapozás (Farkas Józseffel), 1981.