* Komárom, 1789. november 23/25. – † Debrecen, 1849. május 23. / tanár, költő, történész, az MTA tagja
Neve gyakran szerepel Péczely alakban is. Id. Péczeli József legkisebb gyermeke. Apját négyéves korában elvesztette, özvegy anyjával ekkor Debrecenbe költöztek. 1804–1809 között a debreceni ref. kollégium hallgatója volt. 1811–1813-ban a Mezőtúri Református Kollégium rektora volt, majd három évig külföldön képezte magát tovább (Bécs, Göttingen). 1815 őszén tért vissza Debrecenbe és 1815. november 9-től egészen haláláig a Debreceni Református Kollégium rektoraként működött. Számos reformelképzelést fogalmazott meg, pl. a négyéves iskolai tankötelezettség bevezetését, a kollégiumi oktatás nyelvének magyarra történő megváltoztatását. Ő kezdeményezte a négyéves elemi iskolai és a hatosztályos gimnáziumi képzés bevezetését, hitet tett a testnevelés fontossága mellett. Jelentős összegekkel támogatta a magyar nyelv és irodalom iskolai oktatásának kiszélesítését. 1836-ban egyik alapítója volt a Kisfaludy Társaságnak. Történészként elsősorban az újkor eseményeivel foglalkozott. Az MTA 1832-ben levelező, 1837-ben rendes tagjává választotta.
Főbb művei:
Summarium historiae recentioris Europae, a detectione Americae ad revolutionem Gallicam I–II., 1827–1830;
A’ magyarok’ történetei Ázsiából kijövetelektől fogva a’ mai időkig I–II., 1837.
