* Kéménd, 1903. augusztus 27. – † Marosvásárhely, 1974. június 7. / orvos, orvosi szakíró, egyetemi tanár
Középiskoláit Budapesten végezte, 1922-ben a Werbőczy István Főgimnáziumban érettségizett, orvosi diplomát a pécsi Erzsébet Tudományegyetemen szerzett 1929-ben. Már egyetemi hallgatóként gyakornok lett a Közegészségtani Intézetben; egyetemi tanulmányai befejeztével tanársegéd az Élettani Intézetben (1929–1932), majd a Fül–Orr–Gégészeti Klinikán (1932–1940). Szakorvosi képesítése után pár hónapig Nagyváradon dolgozott, majd a kolozsvári I. Ferenc József Tudományegyetem klinikájára kapott adjunktusi kinevezést. 1945-től az Orvosi Kar Marosvásárhelyre költöztetésével előbb előadótanárként, majd professzori minőségben vezette a Fül–Orr–Gégészeti Klinikát. 1970-ben nyugdíjazták. Első írásában az inzulin hatásával foglalkozott, ez 1935-ben jelent meg Németországban. Külföldön is felfigyeltek a cukor-anyagcserével kapcsolatos dolgozataira. Fül–orr–gégészeti vonatkozású cikkei magyarországi, romániai és nemzetközi tudományos folyóiratokban jelentek meg. 1951-től szakterületén kívüli, úttörő megfigyeléseit és elméletét a növényi, állati és emberi vírusos megbetegedések közös eredetéről több dolgozatban közölte hazai és külföldi szakfolyóiratokban, valamint német, svájci, francia, svéd és hazai tanulmánykötetekben. Fejezetet írt Az élet eredetéről és az öregedésről (szerk. Széll Zsuzsa, Bukarest 1958) című kötetbe és az Otorinolaringologie című tankönyvbe (1964). Társszerzőkkel közösen írt kőnyomatos egyetemi jegyzete Fül–orr– gége gyógyászati jegyzet címmel öt kiadásban jelent meg 1950–1959-ben.
