* Kelenye, 1950. október 24. – / tanár, helytörténész, néprajzkutató, író, költő

Az ipolysági magyar gimnáziumban érettségizett (1969), a nyitrai Pedagógiai Főiskolán szerzett magyar–angol szakos oklevelet (1973), 1983-ban lett a pedagógia doktora. A néprajz szakot a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen végezte (1999), a PhD tudományos fokozatot 2000-ben szerezte meg. 1973–1990-ben az ipolybalogi, 1990–1992-ben az ipolysági magyar alapiskola pedagógusa és a magyar gimnázium óraadó tanára. 1992–1998 között az általa alapított ipolysági Fegyverneki Ferenc Magyar Tannyelvű Egyházi Alapiskola (1995-től gimnázium is) igazgatója. Jelenleg a palásti magyar egyházi alapiskola pedagógusa. Néprajzi, művelődés- és helytörténeti műveiben elsősorban a Középső-Ipoly mente művelődéstörténetével, népi hiedelemvilágával, népi építészetével és népszokásaival foglalkozik. Szlovákiai magyar és magyarországi folyóiratokban nyelvjárási kérdésekről, névadási szokásokról és a népi mesterségek szókincséről is publikált dolgozatokat. Megjelent könyveinek száma közel 40. Több szakmai és társadalmi szervezet (Szlovákiai Magyar Írók Társasága,Csemadok, Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége, Magyar Néprajzi Társaság, Magyar Filológiai Társaság stb.) tagja, tisztségviselője. Fontosabb díjai, kitüntetései: Magyar Néprajzi Társaság Sebestyén Gyula Emlékérme (1989); Nógrád Megye Tanácsának Madách-díja (1994); Katedra-díj (1998); Szlovák Köztársaság Kormányának ezüstplakettje (2002); Magyar Kultúra Lovagja (2004); Posonium Irodalmi Díj Különdíja (2005).

Főbb művei:
Honti barangolások, 1985;
Szülőföldi vallomások, 1989);
Nógrádi tájakon, 1992;
Pogánykát vittünk, báránykát hoztunk, 1992;
„Jaj, pártám, jaj, pártám”, 1993;
Helyzetjelentés a végekről, 1997;
Honti arcképcsarnok, 1998;
„Nem halt meg, csak alszik”, 1999;
A Középső-Ipoly menti palócok népi hiedelemvilága, 2001;
Jeles elődeink, 2002;
Híres selmecbányai tanárok, 2003;
Irodalmi kapcsolatok I-III., 2004–2006;
Néprajzkutatások, kutatók és gyűjtemények Hontban, 2008.