* Jászó, 1848. január 1. – † Kiskapos, 1911. november 6. / premontrei szerzetes, helytörténész, tanár

1868-ban lépett a premontrei rendbe, 1874-ben szentelték pappá. 1872–1878 között Rozsnyón, majd Kassán tanított. 1883-ban szerzett földrajz–történelem szakos tanári oklevelet és doktori címet a budapesti tudományegyetemen. 1886-ban Kassáról ismét Rozsnyóra helyezték, ahol a katolikus főgimnáziumban magyar nyelvet, földrajzot és történelmet oktatott, később igazgatóvá is kinevezték. 1896-ban Kiskaposra költözött, ahol haláláig plébánosként szolgált. Több kulturális és társadalmi egyesületnek is a tagja volt, támogatta a Felsőmagyarországi Múzeumi Egyesület munkáját. Művelődéstörténeti és helytörténeti tanulmányokat publikált a korabeli regionális folyóiratokban és a rozsnyói gimnázium évkönyveiben.

Főbb művei:
A régi egyiptomiak szokásairól I-II., 1873;
A magyar igazságügy 1606–1650, 1881;
Adalékok a rozsnyói céhek történetéhez, 1887;
A rozsnyói kath. főgymnasium pénz- és éremgyűjteménye, 1887;
A rozsnyói kath. főgymnasium története s állandó tanmenete, 1889.