* Igló, 1884. szeptember 5. – † Doberdo, 1915. július 15. / ügyvéd, hegymászó, sporttörténész

A budapesti piarista gimnáziumban érettségizett 1902-ben, majd harmadmagával (Horn K. Lajos és Madaras Jenő társaságában) bejárta a Kárpátok gerincét Orsovától Máramarosszigetig. Mintegy 1000 km-t tettek meg gyalog, szekéren és néha vonaton. 1904-től a Tátra lett a célpontja. 1906–1915 között a legjobb hegymászók között tartották számon. A budapesti egyetemen szerzett jogi oklevelet 1906-ban. Már diákkorában a Magas-Tátrában, később az Alpokban is túrázott. Több téli első megmászásban vett részt. 1908-tól ő szerkesztette a Nemzeti Sport Hó rovatát, de más magyarországi szaklapokba is sok cikket, köztük sporttörténeti dolgozatokat írt. Egyik elindítója volt a Turistaság és Alpinizmus c. lapnak. 1912-ben ő szerkesztette A sísport gyakorlati kézikönyve c. kötetet. Főmunkatársa volt a Budapest környéki sziklamászók kalauzának. Egyik alapítója volt a Magyar Sí Klubnak és a Magyar Síszövetségnek. Önként jelentkezett a háborúba és tartalékos hadnagyként hősi halált halt. Földi maradványait csak 1929-ben szállították Budapestre és temették el a Farkasréti temetőben.
A Magas-Tátrában egy hegycsúcs kiszögellése viseli a nevét (Serényi-torony).