* Gömörmihályfalva, 1810 – † Rimaszombat, 1871. január 31. / jogász, földbirtokos, országgyűlési képviselő, egyháztörténeti író
Sárospatakon és Losoncon jogot tanult, jóllehet eredetileg mérnök szeretett volna lenni. 1839-ben ügyvédi vizsgát tett, 1840-ben ott volt a pozsonyi országgyűlésen, ahol barátságot kötött Kossuth Lajossal és amikor Kossuthot bebörtönözték ő szerkesztette az Országgyűlési Tudósításokat. 1842–1847 között Gömör és Kis-Hont vármegye alügyésze, 1848-ban országgyűlési képviselő volt. Eközben rendszeresen tudósította a Pesti Hírlapot. A Bach korszak éveiben mihályfalvai birtokán gazdálkodott és testvérével, Bodon Antallal magtáregyesületet alapítottak és mezőgazdasági tankönyveket írtak a falusi népnek. 1861-ben főügyész és ismét parlamenti képviselő lett. Élénk levelezést folytatott Erdélyi János költővel, Szentpétery Sámuel pelsőci református pappal. Lefordította Vergilius gazdászati költeményét, a Georgicat.
Legfontosabb munkája: A felső vályi reformált egyház története 1550–1860, 1860.
