* Felsőelefánt, 1792. április 10. – † Eger, 1873. május 30. / egri érsek, az MTA tagja
Gimnáziumi tanulmányai végeztével mint növendékpap tanult a pozsonyi Emericanumban. 1808–1809-ben Nagyszombatban filozófiát, 1810–1813-ban pedig Bécsben a Pazmaneumban teológiát hallgatott. Pappá szentelését követően (1815) előbb Vágsellyén, majd Muzslán volt káplán. 1816-tól Nagyszombatban az érseki helynökség iktatója, 1820–1836 között Rudnay Sándor bíboros, esztergomi érsek udvari káplánja. Ezt követően néhány évig még Esztergomban kanonok, aztán Nagyszombatban érsekhelyettes, 1845–1850-ben rozsnyói megyéspüspök, majd 1850-től egri érsek. Jelentős mecénás volt: helyreállíttatott leégett iskolaépületeket, rászoruló tehetséges diákokat támogatott. Az MTA, amelyet ugyancsak nagy öszszegekkel támogatott, 1853-ban választotta tagjává. De anyagilag segítette az Erdélyi Múzeumot, a Nemzeti Színházat, a Szent István Társulatot és saját költségén adott ki irodalmi műveket is. Eger javára lemondott az egyházi kilencedről, egyházi földeket engedett át a városnak, újraindította az egri jogakadémiát.
Főbb művei:
Némely szavak a nép fölvilágosítására, 1845;
Főpásztori levelek és szent beszédek, 1865.
