Fejérpataky László

* Eperjes, 1857. augusztus 17. – † Budapest, 1923. március 6 . / történész, könyvtáros, levéltáros, egyetemi tanár az MTA tagja

Régi nemesi család sarja, amelynek a Felvidéken több vármegyében (Gömör, Hont, Liptó, Nyitra) voltak birtokai. Középiskolai tanulmányait a pesti piaristáknál kezdte, 1875-ben kitüntetéssel érettségizett a királyi katolikus főgimnáziumban. A budapesti, majd a bécsi tudományegyetemen történelmet hallgatott. Bölcsészdoktori oklevelét 1878-ban, történelem– latin szakos diplomáját 1879-ben szerezte. 1879–1895 között a budapesti egyetem magántanára, 1895-től az oklevél- és címertan nyilvános rendes tanára, 1882–1893-ban az MNM levéltárosa is volt. 1893-ban az Országos Széchényi Könyvtár igazgató őrévé, 1901-ben főigazgatójává nevezték ki. 1915-től az MNM vezetője, 1920-tól haláláig főigazgatója volt. Kutatóként elsősorban oklevéltannal, címertannal, kronológiával és pecséttannal foglalkozott.
Ő vizsgálta először a pannonhalmi alapítólevél hitelességét és bebizonyította, hogy 1001-ben keletkezett. Később az Árpád-kor királyi kancelláriáinak az okleveleit dolgozta fel. Jelentős volt forráskiadói tevékenysége is. Kötetbe rendezte számos felvidéki város: Selmecbánya, Pozsony, Besztercebánya, Nagyszombat, Bártfa, Körmöcbánya számadáskönyveit. Hasonmáskiadásban megjelentette Anonymus Gesta Hungarorumát. Egyetemi tanárként súlyt fektetett a történelem segédtudományainak oktatására, szorgalmazta az írástörténet és az oklevéltan oktatásának elmélyítését. Megalapozta az Országos Széchényi Könyvtár hungarikumgyűjteményét, felvásároltatta híres személyek (több között: Kossuth Lajos, Kisfaludy Károly, Szigligeti Ede, Egressy Gábor, Gyulai Pál, Jókai Mór, Madách Imre) könyvtárát, iratait, hagyatékát. 1919 végére több mint 155 ezer darabot számláló gyűjtemény jött létre. 1919 augusztusában ő akadályozta meg – Harry Hill Bandholtz amerikai tábornok hathatós segítségével –, hogy a Budapestet megszálló román csapatok elszállítsák a Magyar Nemzeti Múzeumból az erdélyi vonatkozású anyagot. (A dulakodás közben kapta első szívinfarktusát. A következő, négy évvel később végzetes volt.) Fontos szerepe volt abban is, hogy a könyvek a szélesebb közönség számára is hozzáférhetőbbé váltak és munkatársait arra buzdította, hogy a könyvtári anyag szakszerű kezelése mellett vegyék ki részüket a tudományos feldolgozásukból is.

Főbb művei:
A pannonhalmi apátság alapító oklevele, 1878;
Irodalmunk az Árpádok korában. 889–1301, 1878;
A királyi kancellária az Árpádok korában, 1885;
Magyarországi városok régi számadáskönyvei, 1885;
Acta legationis cardinalis Gentilis. Gentilis bíbornok magyarországi követségének okiratai. 1307–1311 (Pór Antallal) 1885;
Rationes collectorum pontificiorum in Hungaria. Pápai tized-szedők számadásai.1281–1375 (Ipolyi Arnolddal), 1887;
Magyar nemzetségi zsebkönyv. I. Főrangú családok (Szinnyei Józseffel), 1888;
Kálmán király oklevelei, 1892;
Oklevelek II. István király korából, 1895; III. Béla király oklevelei, 1900;
Monumenta Hungariae
Heraldica. Magyar címeres emlékek I–II., 1901–1902;
Az Árpádok címerei, 1908;
Pápai oklevelek (Áldásy Antallal), 1926.