* Eperjes, 1855. december 18. – †  Igló, 1930. szeptember 24. /  matematika-fizika szakos tanár, Magas-Tátra–kutató

1875-ben szülővárosában érettségizett, 1879-ben a budapesti tudományegyetemen tett tanári vizsgát matematikafizika szakon. 1880–1922 között az iglói evangélikus gimnázium tanára, 1888-tól igazgatója volt. Aktív szereplője volt a város közéletének, 1891–1920 között a Magyarországi Kárpáti Egyesület elnöki tisztét is betöltötte. Jelentős mértékben hozzájárult nemcsak az Egyesület működéséhez, hanem a tátrai és a szepességi turizmus fellendüléséhez. Kezdeményezője volt a tátrai menedékházak (pl. Sziléziai-ház) és utak építésének, közreműködött a térség tudományos vizsgálatában, topográfiai felmérésében és számos írásával külföldön is népszerűsítette a Magas-Tátrát. Diákjaival gyakran túrázott a Tátrában és ilyen alkalmakkor az ösvényeket javították, turistajelzéseket helyeztek ki. A poprádi Kárpáti Múzeum megalapításában, különösen annak könyvtára létrehozásában is szerepet vállalt. 1896-ban az ő javaslatára kapta az ország legmagasabb csúcsa (ma: Gerlachfalvi-csúcs) I. Ferenc József nevét.