Klein Gyula

* Eperjes, 1844. május 5. – † Budapest, 1915. november 21. / botanikus, mikológus, az MTA tagja

Gimnáziumi tanulmányait Lőcsén végezte, 1864–1867 között a bécsi tudományegyetemen természettudományi, főlegbotanikai előadásokat hallgatott. Állami ösztöndíjasként 1867–1868-ban Zürichben, a műszaki főiskolán, 1868–1869-ben a müncheni egyetemen Carl Wilhelm von Nägeli jeles botanikus vezetésével mikroszkópos növényszövettani vizsgálatokat végzett. 1869–1870-ben egy budai gimnáziumban segédtanár volt, majd 1870-ben kinevezték a budai Királyi József Műegyetem növénytani tanszékére tanársegédnek. Negyed századon át tanított itt, 1871-től magántanárként, 1872-től nyilvános rendes tanárként. Négy alkalommal az általános és vegyészmérnöki kar dékánja is volt. Botanikusként elsősorban a telepes növényekkel, a moszatokkal és a gombákkal, továbbá növényanatómiával, általános sejt- és szövettannal, valamint mikrobiológiával foglalkozott. Az MTA 1871-ben levelező, 1882-ben rendes taggá választotta.

Főbb művei:
A Pilobolus gombának fejlődése és alakjai, 1871;
Néhány Floridea krystalloidjairól, 1871;
A rovarevő növényekről, 1876;
A virágok színéről, 1880;
Az állat- és növényország határterületéről, 1882;
A modern növénytan törekvései, 1889;
A növénylevelek némely rendellenességéről, 1892;
A keresztes virág alkatáról bonctani alapon, 1894.