* Eperjes, 1682 – † Eperjes, 1759 / orvosdoktor, megyei főorvos
Középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte. Odera-Frankfurtban, Berlinben és 1706 július 16-tól Wittenbergben orvostudományt hallgatott, ahol 1710-ben orvosdoktori oklevelet szerzett. Egy évig Lengyelországban praktizált, majd szülőföldjére visszatérve 40 éven át Sáros megye tiszti főorvosaként tevékenykedett. Időnként meghívták Lengyelországba, sőt II. Ágost udvari orvosává is kinevezte. A könyv megírását támogató és Nagyszombatban kiadni szándékozó Barkóczy Ferenc gróf váratlan halála miatt kéziratban maradt Hydrologia, seu historia regni aquosi in qua ad imitationem regni animalis, mineralis et vegetabilis, penitior non modo soteriarum sed omnis generis aquarum theoria ad amussim hydrostaticam, traditur című munkája, amely három kötetben foglalta össze orvosi tapasztalatait, a fontosabb betegségek leírását és gyógyításuk módját. A műről Mária Terézia személyi orvosa, Gerard van Swieten (1700–1772), a nagyszombati egyetem orvosi kara megalapításának szorgalmazója is elismerően írt egyik levelében. Fia, Hambacher Sámuel (Eperjes, 1720 – ?) is orvosként tevékenykedett.
Főbb művei:
Disputatio de pingvedine et proximo substrato, 1709;
Dissertatio inaug. medica de chirurgo insonte, 1710.
