* Ekel, 1868. január 6. – † Budapest, 1940. július 30. / jogász, egyetemi tanár, az MTA levelező tagja
A kolozsvári egyetemen jogot hallgatott, 1892-ben államtudományi doktori oklevelet szerzett. Ügyvédi vizsgáját 1895-ben tette le. 1895–1911 között Kolozsvárott ügyvédként tevékenykedett, de 1898-tól az egyetemen a magyar magánjog magántanáraként oktatott is. 1911–1919-ben nyilvános rendes tanár. Az impériumváltást követően a kolozsvári egyetem Szegedre menekült, ahol Menyhárt Gáspár előbb dékánként, majd rektorként is tevékenykedett. Családjoggal, kötelmi joggal, illetve a magánjog egyéb ágaival foglalkozott. 1936–1940 között a Jog című folyóirat szerkesztője volt. Az MTA 1937-ben választotta levelező tagjává.
Főbb művei:
Az özvegyi jog, 1894;
Dolgozatok a magánjog köréből, 1905; Kötelmi jog, 1918;
Fajlagos kötelem, 1932;
A családfenntartás elve legújabb jogunkban, 1941.
