* Cífer, 1886. január 27. – † Budapest, 1981. november 26./  gyógypedagógus, pszichológus

1911-ben gyógypedagógiai tanári oklevelet szerzett Budapesten. De már ezt megelőzően az izraelita siketnémák intézetében tanított, amelyet 1907-ben átköltöztettek és más felekezetek előtt is megnyitottak. 1926-tól a Siketnéma Intézet igazgatója volt. 1945-től a budapesti Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola előadó tanára, 1951-től a logopédia tanszék vezetője. Kutatómunkája a hallássérültek iskolai teljesítményeinek fokozására, a hallás és a tökéletes beszéd közötti összefüggések törvényeinek feltárására, a logopédiai módszerek tökéletesítésére irányult.

Főbb művei:
A gyermekkori beszédhibák megelőzése, 1954;
A beszédhibák javítása, 1955, 1961, 1968;
Elméleti fonetika, 1959; Logopédia, 1960.