Bothár Dániel, idősebb

* Besztercebánya, 1816. október 13. – † Pozsony, 1896. január 19. / természetrajz tanár, flórakutató

Iskolai tanulmányait szülővárosában kezdte, a selmecbányai evangélikus líceumban érettségizett 1835-ben. A pesti Institutum Geometricumban matematikát, műszaki és természettudományokat hallgatott, de mérnöki oklevelét csak 1852- ben szerezte meg. Az 1848/49-es magyar szabadságharcban a honvédsereg tüzértisztjeként szolgált, majd a világosi fegyverletételt követően Törökországba menekült és csak 1851-ben tért haza. 1852–1854-ben a selmecbányai líceumban természetrajzot és matematikát oktatott, 1854–1891 között nyugdíjba vonulásáig a pozsonyi evangélikus líceum tanára volt. Tanári munkája mellett elsősorban flórakutatással foglalkozott, és az iskolai természetrajzi szertár számára préselt növényekből, ásványokból és kőzetmintákból álló gyűjteményeket állított össze. Feltérképezte Besztercebánya környéke, a Nagy- Fátrában található Fekete-hegy edényes és telepes növényeit, elsősorban a harasztokat, a mohákat és a zuzmókat. Pozsonyi működése idején a Kis-Kárpátokban botanizált.

Főbb művei:
Cserni-kamen viránya, 1865;
Die Pflanzenwelt bei Korytnica (In: Der Karpathenkurort Korytnica), 1876.