Kerekecske, kertecske,
Benne vót egy káposztafejecske.
Arra ment a nyúlacska, (mutatja a hüvelykujját)
A vadász meglátta és lelőtte: Puff!
Ez hazavitte, (mutatóujj)
Ez megnyúzta, (középsőujj)
Ez megsütötte, (gyűrűsujj)
Ez mind megette, (kisujj)
És semmit sem hagyott a ………… (a gyerek nevét mondják).

A kisbabának a tenyerébe rajzolgatnak, az ujjait simogatják, és a mondóka végén megcsiklandozzák őt. A gyermekek ezt a játékot is nagyon szeretik, sőt megfigyelik, hogy ki játssza ezt velük leggyakrabban, és amikor meglátják ezt a személyt, máris nyújtják felé a tenyerüket, s a játék végén jót nevet.
Később, amikor már nagyobb a gyerek, akkor az ujjak nevével mondják a mondókát, így tanítgatják megismerni, megnevezni az ujjakat.
Így: Mutatóujjam hazavitte, a középsőujjam megnyúzta, stb.