Újmenyecske gyöngyös „fíkötő”, az ipolyvarbói női viselet talán legszebb darabja, amely a lakodalom napján a menyasszony átöltöztetését követően kontyoláskor került a fejre, és az első gyermek megszületéséig viselhette a menyecske. Az 1940-es évek végén bekövetkezett „kivetkőzési folyamat” feledésbe merítette ezt is.
A női kontyot takaró, a fejtetőn koronaként ülő, a hátvonalon pedig derékig érő, végeiben kissé szétnyíló, két ágú „csüngő” résszel ellátott vászon alapú fejdísz, melyet rézcsipkével vontak be és színes művirágokkal, gyöngyökkel,selyemszalaggal valamint pillangókkal (flitterekkel) ékesítették pántlikák kíséretében, melyek a régi szalagmegformázási módszereket szemléltetik, úgy mint a lúdgéga, csüvisk vagy farkasfog, meg az elmaradhatatlan békaszem és a szárvégeket lezáró, aranyrojtokon nyugvó, pénzérmes csillogó „ördöglakat” sor.. A „görbikékkel” elkészített, cukrosvízzel vagy zsírral lesimított haj kontyrészébe a súlyos főkötőt egy nagy kontytű segítségével rögzítették.