A bárólány és a juhászlegény
1. Endre báró udvarában van egy fa,
Juhász legény furolyázik alatta,
Furolyaszó fölhangzik az ablakba,
Ébren van a báró lánya, hallgatja.
2. Kinyillott az Endre báró ablaka,
Kökényszemű bárólány néz ki rajta,
Háromszor is így sóhajt fël magába’,
Én Istenem, mért lettem báró lánya.
3. –A nagyságos kisasszonnak, mi baja?
Hogy még mindig nyitva van az ablaka.
– Ó, te juhász, aranyos lëgyën a szád,
Hogy te nékëm ilyen szépen furullyálsz.
4. Éjfél után kettőt ütött az óra,
De még mindig szépen szól a furollya,
Köd előttem, köd utánnam támadjon,
Hogy az apám sëhol föl në találjon.
5. Endre báró másnap rëggel hajnalba,
Kisétált a közelebbi tanyára,
Azt kérdëzi a számadó juhásztól,
Nem látta-je a nagyságos kisasszonyt.
6. Nem láttam én báróuram, ha mondom,
Három hete oda van ëgy bojtárom,
Három hete oda van ëgy bojtárom,
Azzal mënt el a nagyságos kisasszony.
7. Endre báró nem tudott mëgnyugodni,
Éjjel-nappal a lányát mënt kutatni,
Nagy sokára sikerült fëltalálni,
Juhász fëlëtt itéletët mondani.
8. Ki látt már Szendrő végén azt a fát,
Amelyre ja juhászlegényt akasztják,
Fújja ja szél fekete göndör haját,
Nem öleli a kökényszemű bárólányt.
9. Én a falun végig mënni nem merëk,
Mert azt mondják fekete gyász viselek,
Fekete gyász, hófehér a jegykendőm,
Juhászlegény volt az igaz szeretőm.
10. Faluvégén cigányasszony sátora,
De sok szőke, barna kislány jár oda,
Elmegyëk én, mëgjósoltatom a jövőmet,
Találok-ë hű szeretőt, míg élëk.
