Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet - Dunaszerdahely
Maďarský osvetový inštitút na Slovensku, n.o. | Hungarian Cultural Institute in Slovakia | Dunajská Streda
a CSEMADOK szakmai háttérintézménye

Szalai Ilona

Szalai Ilona

* 1946. április 23., Csicsó – Nagymegyer / tanár, szabadidős tanár, rajz- és történelemtanár

Szalai Ilona 1946. április 23-án született Csicsón. Gyermekkora gondtalan és vidám volt. Szüleinek öt gyermeke volt, köztük Ilonka néni is. Édesanyja, Nagy Ilona a háztartást vezette, ez természetes annyi gyermek mellett. Édesapja, Nagy Imre kitanult kertész volt, majd a csicsói termelőszövetkezet elnöke lett. A szülők tisztességgel és becsülettel nevelték fel gyermekeiket.
Az utcában, ahol akkoriban laktak, az ő családja büszkélkedett elsőként egy televíziós készülékkel, így az utca lakói, rokonok, barátok, szomszédok az ő otthonukba jártak TV-t nézni.
Testvéreivel és barátaival a falubeli alapiskolában tanultak. Szeretett iskolába járni, felnézett tanáraira. Kiváló tanuló, jó magaviseletű diáklány volt. A tananyagot könnyen elsajátította, elmondása szerint a szlovák nyelvvel soha nem volt gondja.
Szülei támogatták, hogy a legjobb tanításban részesüljön, ahogy tanítói is mindent megtettek ennek érdekében. Még kislány korában eldöntötte, hogy tanár szeretne lenni. Pedagógus nem volt családjában, így valószínűleg tanítóinak (Petőcz Erzsébet, Kiss Nándorné Vörös Margit, Németh János, Pálmai Géza) köszönhetően lépett erre a pályára.
Az iskolai reform (az alapiskolák kilencéves, a gimnáziumok pedig négyéves oktatásra épültek át) Ilonka nénit is érintette, ekkor vezették be a kilencéves alapiskolákat. Mivel ő a jobb tanulók közé tartozott, ezért ő az alapiskolát nyolc év után fejezte be (míg a gyengébb tanulók kilenc évet jártak). Így egy évet nyert, és megkezdte tanulmányait az általános műveltséget nyújtó középiskolában, amit akkor így neveztek, mai megnevezése viszont gimnázium. Azokban az években, a gimnáziumokban, a diákok három évig tanultak, ami az érettségi vizsgákkal végződött. Ilonka néni 1960-ban érettségizett le a nagymegyeri gimnáziumban.
Ilonka néni a gimnáziumi évek és a sikeres érettségi vizsgák után megkezdte főiskolai tanulmányait, Nyitrán a pedagógiai főiskolán, ugyanis kicsi korától kezdve pedagógusnak készült. Pedagógiát és képzőművészetet tanult, mivel ekkor nyílt meg a képzőművészet szak, ami neki nagyon tetszett. Abban az időben a pedagógia az iskolai szabadidős foglalkozást foglalta magába.
A pedagógiai főiskoláról 1966-ban került első munkahelyére a perbetei alapiskolába. A három főiskolai év után ebben az alapiskolában töltötte az utolsó, negyedik évet, ahol szakgyakorlatot szerzett, tehát tanítania kellett. Ezalatt az egy év alatt, vagyis a gyakorlati év alatt írta meg diplomamunkáját Esztétikai nevelés az iskolai rendszerben címmel. Ezt a munkát a gyakorlati év végén megvédte, és sikeres államvizsgát is tett 1967-ben Nyitrán.
Tíz év gyakorlat után kötelezően elvégezte a posztgraduális képzést, szintén Nyitrán, távúton. Második diplomamunkáját tudományos kommunizmusból írta A szellemi és fizikai munka közti különbség eltűnése és a falu és a város közeledése egymáshoz címmel. 1977-es második államvizsgájával megerősítette első diplomáját.
A főiskola befejezése után első munkahelyén, a perbetei alapiskolában tanított három évet. 1970-ben egy ajánlatot kapott a nagymegyeri magyar alapiskola akkori vezetőségétől, amit elfogadott, hiszen ekkor már Nagymegyeren élt családjával. Itt szabadidős tanárként kezdte, folytatta pályáját, és rajztanárként tevékenykedett, illetve a nagymegyeri úttörőszervezetben adminisztrációs munkát végzett, egészen az 1989/90-es rendszerváltásig. Az iskolákon ekkor még léteztek a pionírszervezetek, részben ezt irányította és tanította. Ezalatt rengeteg történelem-, földrajz- és rajzversenyt, illetve minden évben nyári tábort szervezett a diákok részére. Húsz éven keresztül minden nyáron a gyermekeket a Balaton környékén vagy az akkori Csehszlovákia területén táboroztatta. Színjátszókört is vezetett, az alapiskola diákjainak betanították a János vitéz című daljátékot élő zenekarral, a nagymegyeri Kovács Béla bácsi cigányzenekarával. A nagy volumenű előadást egy éven át bemutatták a környező falvakban, diákoknak, felnőtteknek egyaránt. A rendszerváltás után pedig rajzot és történelmet tanított egészen nyugdíjba vonulásáig.
Harmincöt év kemény munka után úgy döntött, nyugdíjba vonul. Nem kellett sok időnek eltelnie, máris visszatért a tanításhoz.
Nyugdíjas évei alatt munkáját, a tanítást a mi iskolánkban, a nagymegyeri Magán Szakközépiskolában kezdte újra, de inkább mondjuk azt, hogy folytatta. Eleinte különböző szakcsoportoknak, fodrászoknak, cukrászoknak tanított szakrajzot, majd rövid idő után már a történelmet és a polgári nevelést is tanította. Eredetileg két évig tanított volna, mégis kilenc szép évet töltött el iskolánkban.
Rengeteg akciót szervezett, köztük a Föld napját is. Az előadások alatt a diákok alkotta négy csoport megfestette a természetet: a tengert, a hegyeket, a földet és a környezetszennyezést. Az alkotók a nap végéig festettek. Az alkotások a mai napig az iskola épületében megtekinthetők. Rajzverseny is kapcsolódott e jeles naphoz, a legszebb és díjazott alkotásokból pedig kiállítás is készült. A nap végén az iskola diákjai és tanárai fát ültettek.
A Gárdonyi emlékév kapcsán is Ilonka néninek köszönhetően emlékeztünk meg a nagy íróról. Pár héttel az esemény előtt egy rajzversenyt hirdettek meg az anya- és a testvériskolákban, három kategóriában: Gárdonyi-portré, Gárdonyi szereplőinek portréja, illetve Gárdonyi regényeinek eseményeit lehetett illusztrálni. Az elkészült alkotásokból kiállítást is rendeztek, ahol megtekinthették a díjazott és a legjobb alkotásokat.
Iskolánkban először Ilonka néni indította útjára a karácsonyi kreatív napot, amikor a tehetséges, ügyes kezű diákok karácsonyi dekorációt készítettek az ünnepekre, ezt a szokást a mai napig tartja az iskola.
Kilenc hosszú iskolaév után Ilonka néni végleg nyugdíjba vonult. Nyugdíjas napjait hosszú sétákkal, keresztrejtvényfejtéssel és olvasással tölti, illetve a legszívesebben unokáival.
A beszélgetés során Ilonka néni jó pár év élettapasztalattal a háta mögött olyan dolgokra felhívta a figyelmünket, amiből a mai fiatalok is sokat tanulhatnak. Először is hangsúlyozta a tanulás fontosságát. Minél többet tanul az ember, annál nagyobb esélye van arra, hogy jó munkahelyet találjon, ahol anyagilag és erkölcsileg is megbecsülik. De mindenkinek magának kell megkeresnie azt a szakmát, ami jó neki, amit szeret csinálni, ami érdekli, amiből majd szeretne megélni. Szerinte a középiskola arra jó, hogy van négy-öt év halasztás, ami alatt a fiatalok eldönthetik, hogy mivel szeretnének foglalkozni felnőtt életükben. Végül azt is elárulta nekünk, hogy használjuk ki azt, amíg fiatalok vagyunk, mert kevesebb a gondunk, bajunk.
Pedagógiai pályája során azokat az értékeket adta át diákjainak, amiben ő is hisz: tisztesség és becsület, ami már sajnos nem divat a mai világban.
A beszélgetés végen elárulta nekünk, mi a legnagyobb érték az életében, amit próbált átadni másoknak, elsősorban tanítványainak: „Mindenki annyi tiszteletet várjon el magának, amennyit nyújt a másik felé“.

Interjú Szalai Ilonával, iskolánk volt tanárával (részlet)

Képgaléria:

Kategóriahelyi
Életéhez kapcsolódó településekCsicsó [Číčov], Perbete [Pribeta], Nagymegyer [Veľký Meder]
Működési ideje20. század / 21. század
Tevékenységi körpedagógus
ForrásinformációkFelvidéki értékőrzők vetélkedő 2016, Nagymegyeri Magán Szakközépiskola Minden6ók csapata: Mikos Norbert, Róbert Prepletaný, Kurčik Tibor Nicolas, Pipper Rebeka, Hinn Emese, Štefánik Vivien; felkészítő pedagógus: Huszár Katalin
Rövid URL
ID87843
Módosítás dátuma2017. január 29.

Hibát talált?

Üzenőfal