Mács József
* 1931. április 18., Bátka – + 2017. augusztus 31., Bátka / író, szerkesztő, újságíró, „a Felvidék krónikása”
Mács József 1931. április 18-án született Bátkában Mács József és Molnár Margit gyermekeként. Iskoláit szülőfalujában kezdte. Jeles tanulóként járta ki az elemi iskola négy osztályát. Következett az Egyesült Protestáns Gimnázium Rimaszombatban, Tompa Mihály szülővárosában. A háború kitörése után az éjszakai és nappali berepülések miatt az oktatásügyi miniszter Magyarország összes iskolájában felfüggesztette a tanulást. A háború után Csehszlovákiában bezárták a magyar iskolákat. Mivel nem boldogult a szlovák nyelvvel, 1947. szeptember 13-án tiltott határátlépésre szánták el magukat az édesapjával. Meg sem álltak a reformátusok egyik leghíresebb városáig, Sárospatakig, ahol, amint írja: „a tanítóképző tanárai csodát műveltek a begyepesedett fejemmel”. A sárospataki gyönyörű két év után a miskolci Lévay József Gimnázium pedagógiai tagozatán tanult, kitüntetéssel. Ezután a Pozsonyi Gimnázium következett, majd a pedagógiai egyetem magyar tagozatán magyar-történelem-társadalomtudomány szakon szerzett oklevelet. Egyetemistaként, de már nős emberként került az Új Szóba. Érettségire készülő diákként szeretett bele Máté Juliannába, akit egyetemistaként vett feleségül. Két leányuk született.
A riporterkedés és újságírás mellett elindult szépírói tevékenysége is. Első műve 1954-ben szlovák nyelven jelent meg, szatíráinak szlovák nyelvű fordítása Výber z maďarskej satíry címmel, 1955-ben, mint az író első kötete a Vég nélküli gyűlés Falusi szatírák és történetek alcímmel, majd riportkötete a Pipafüstben.
Az 1956-os forradalom melletti bátor kiállása miatt eltávolították az Új Szóból. Ezt követően, nem minden viszontagság nélkül, három évig az Új Ifjúságban jelentek meg cikkei, riportjai. Itt is megvívta a maga harcát. Szőke Józseffel együtt a Szlovák Írószövetség vezetőségi tagjaként hevesen tiltakoztak a magyar helynevek szlovák írása ellen. Elérték, hogy nem kellett az Új Szó példáját követniük, úgy írhatták a helyneveket, ahogy szívük diktálta. Saját bevallása és kritikusai szerint is szerkesztői és újságírói munkássága a Hétben teljesedett ki, ahol 30 évig dolgozott, s három évig főszerkesztő-helyettes is volt, és szerkesztette a Fórum című rovatot. Mint nyilatkozta: „Utólag úgy tudom megfogalmazni a Fórumban folyamatosan jelenlevő, a prágai tavaszt megelőző pezsgést, hogy mertünk magyarok lenni, mertünk jogos magyar követeléseinket határozottan megfogalmazni.” A Megbillen az ég című elbeszéléskötete 1964-ben jelent meg.
1969 márciusában titkos szavazással került a Csemadok elnökségébe, elismerve ezzel a Hétben kifejtett tevékenységét, s az Adósságtörlesztés című regény bátor megfogalmazását a határ mentén élő emberek sorsáról. Az 1970-es évek ún. konszolidációja megszüntette a Fórumot. Az író 1968-as aktív fellépésének meglett a következménye. Kizárták a pártból. S ami ennél is rosszabb volt, az állástalanság réme is fenyegette. A családját ért atrocitások sem tudták azonban kivenni a kezéből a tollat. Az 1970-es évek elején elkészült a Magasság és mélység című regénye, de a párt rácsapott, mondván, az író a történetben a párt humánuma fölé helyezte az egyház humánumát. Termékeny évek következtek. 1978-ban a Madách kiadhatta az újabb regényt Kétszer harangoztak címmel. Majd 1980-ban a Szélfúvásban, 1982-ben A vesztes és 1987-ben a Temetőkapu jelent meg.
Az 1989-es rendszerváltás után hét év önkéntes száműzetés következett. Mivel elege lett a rehabilitációs bizottságok önkényeskedéséből, 1991-ben nyugdíjaztatása évében Pozsonyból Páskaházára, felesége szülőfalujába költöztek. Ez azért is volt jó a lelkének, mert karnyújtásnyira került Bátkához (Égigérő palatábla, regény, 1993). A gömöri hét év termékenyítőleg hatott az íróra, élményekkel gazdagodott, anyagot gyűjtött, hogy aztán Pozsonyban évente megírja a tetralógia (Öröködbe, Uram…) egyes részeit. Minden író-olvasó találkozón hangsúlyozza, hogy a regényfolyamot ketten írták kőműves apjával. Múzsája azóta is újabb regények írására sarkallja. A 2005-ben megjelent Trianon harangjai című műve, 2011-ben a Bolondok hajóján, 2014-ben pedig Az elcsatolt vagon című regénye, amely elnyerte a Magyar Művészeti Akadémia Irodalmi Tagozatának nívódíját, és 2015-ben Az év legjobb könyve lett.
Főbb díjai, kitüntetései:
Madách Imre-díj (1968) Szlovák Köztársaság Kormányának Ezüstplakettje (2001)
Magyar Újságírók Országos Szövetségének Aranytoll Díja (2002)
Posonium Irodalmi Díj Életműdíja (2004)
Magyar Művészeti Akadémia tagja 2005-től
Hódmezővásárhely Tiszteletbeli Polgára (2005)
Bátka Község Díszpolgára (2006)
Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztje (2011)
Magyar Érdemrend tiszti keresztje (2014)
Az év legjobb könyve 2015 Az elcsatolt vagon című regénye elnyerte a Magyar Művészeti Akadémia Irodalmi Tagozatának nívódíját.
A 85 éves Mács Józsefet a szülőfalujában, Bátkában köszöntötte az egész Balog-völgy. A helyi iskolák tanulói és diákjai az Öröködbe, Uram… című regény alapján egy kisfilmet készítettek erre az alkalomra.
Az Egyesült Protestáns Gimnáziumban eltöltött időszakot Rimaszombatban a Tompa Mihály Református Gimnázium diákja elevenítette fel. A kedvenc póniról szóló jelenet szereplői a Cakói Alapiskola tanulói voltak. A póni tehénre cserélésének részleteit a Radnóti Alapiskola tanulói mutatták be. A meleghegyi kalandot a Balogi Alapiskola nebulói elevenítették fel. Végül a nagy elhatározást a sárospataki tanulmányok mellett a Bátkai Alapiskola tanulói mutatták be.
A filmet Gyurán Ágnes és Sebők Valéria ötlete alapján Gál Sándor vezetésével a Bátkai Alapiskola mellett működő médiaszakkör tagjai készítették.
Újságírói tevékenysége:
• 1951-től a Szabad Földművesben publikál
• 1952–1957-ben az Új Szó,
• 1957–1960-ban az Új Ifjúság,
• 1960–1991-ben a Hét riportere, szerkesztője,
• 1968–1971-ben a Hét főszerkesztő-helyettese,
• 1964–1970-ben a Hét Fórum mellékletének felelős szerkesztője,
• 1971-ben a Nőben közölt folytatásos regénye miatt kizárták a CSKP-ból, és néhány évig nem publikálhatott.
• Elbeszélései, riportjai, publicisztikái az 1950-es évektől jelentek meg, az 1960-as évek második felében műfordítóként is bemutatkozott.
Művei:
• Vég nélküli gyűlés (elbeszélések, 1955)
• Téli világ (elbeszélések, 1957)
• Pipafüstben (riportok, 1959)
• A kamasz (kisregény, 1961)
• Megbillen az ég (elbeszélések, 1964)
• Adósságtörlesztés (regény, 1968, 1971, 1983, 2009)
• Kétszer harangoztak (regény, 1979)
• Szélfúvásban (regény, 1980, 1983, 2009)
• A vesztes (regény, 1982)
• Temetőkapu (regény, 1987, 2006)
• Égig érő palatábla (regény, 1993)
• Magasság és mélység (regény, 1994)
• Öröködbe, Uram… (I–IV. 1998–2001), a tetralógia regényei: Apám regénye, A Kos jegyében, A sötétség gyermekei, Az üstökös visszatér
• Trianon harangjai (regény, 2005)
• Bolondok hajóján (regény, 2010)
• Az elcsatolt vagon (regény, 2014)
Életéhez kapcsolódó települések:
Bátka, Pozsony, Sárospatak, Páskaháza, Miskolc
-
- Mács József szülei
-
- Mács József és felesége
-
- A család
-
- A 85. születésnap
