Hites Kristóf (Hrotkó Endre)
* 1913. augusztus 26. Csicsó – † 1999. május 26. Pannonhalma / bencés szerzetes
Kicsiny falunk, a csallóközi Csicsó község híres szülöttje Hites Kristóf 1913. augusztus 26-án látta meg a napvilágot.
Középiskolai tanulmányait Komáromban végezte, itt érettségizett a Szent Benedek Rendi Gimnáziumban. A szerzetesek világa vonzotta, ezért szerzetesnek állt. A bencés rend szerzetesi ruháját 1934. augusztus 6-án öltötte magára, majd 1935. augusztus 15-én letette az ünnepélyes fogadalmat. 1938. szeptember 11-én áldozópappá szentelték. Teológiai diplomáját a prágai Károly Egyetem Hittudományi Karán szerezte 1937-ben. Tanári oklevelet is szerzett, még pedig a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen. Latin-magyar szakos tanár lett.
Köszöntő-töredék pappá szentelése alkalmából 1938. szeptember 18-án a csicsói római katolikus templomban. A szentelési ünnepségen a következő verssel köszöntötték a csicsói hívők. A töredék így hangzik: „Nagy örömmel gyűltünk itt egybe, Csicsó község római katolikus hívei, hogy sok szeretettel köszöntsük falunk nagy fiát Hrotkó Endrét, lelki atyánkat, és elkísérjük templomunkba első szentmise- áldozata bemutatására. Kis községünknek nagy örömnapja van ma. Ünneplőbe öltözött falunk apraja-nagyja, mert községünk nagy fia Hrotkó Endre, Kristóf atya, aki életpályáját a papi hivatásnak szenteli, ma Csicsón, szülőfalujában tartja első szentmiséjét és áldását osztja minden keresztény hívének. Kérjük Jézusunk szeretetét, a szentlélek erejét, Szűz anyánk oltalmát, aki mindnyájunk Nagyasszonya, hogy védje, oltalmazza jó atyánkat tovább, az élet nehéz és göröngyös útjain. Hisz Neked is van édesanyád, ki Isten kifürkészhetetlen akaratából már régen szenved. Van édesatyád, aki a családért küzd és fárad. Vannak testvéreid, akik a szenvedő szüleid fájdalmában Veled részt vesznek. Tudod Te is Jó Atyánk, hogy csak a kereszt ad erőt és vigaszt. Kérünk, vidd miséden a kereszten értünk szenvedett megváltónk elé népünknek minden fohászát, minden szenvedőnek, minden ifjúnak, minden öreg szülőnek és mindnyájunknak könyörgését. Szeretettel kérünk, hogy jöjj a legszentebb áldozatban – könyörögj velünk és szerezz lelkünknek sok-sok áldást és kegyelmet. Jézusunk szeretete kísérjen egy hosszú és áldásos életen át.”
Pedagógusi-tanítói pályáját a Szent Benedek Rendi Gimnáziumban, Sopronban kezdte, ahol 1943 és 1945 között tanított. Innen tért vissza gyökérhelyére, a komáromi gimnáziumba. Ekkortájt nehéz időket élt át a csehszlovákiai magyarság. Nem volt ildomos magyarul beszélni, s az akkori politikai nagyhatalom a magyar iskolákat is betiltatta. Hites Kristóf két éven keresztül ladikkal csempészte diákjait a Dunán át Magyarországra, hogy ott érettségizhessenek magyarul. A „bujdosó osztály” védőangyala volt, ekkor vált élő legendává.
A magyarországi hatalom e nemes cselekedetnek véget vetett 1947-ben. Voltak diákok, akiket kiutasítottak az országból, s akadtak olyanok is, akiket bebörtönöztek.
A csehszlovák hatóság kivándorló útlevéllel ajándékozta meg 1948-ban Hites Kristófot, így a szerzetesnek el kellett hagynia szülőföldjét. Kanadába került rövid időre, majd az Amerikai Egyesült Államokban, Cleveland-ben folytatta tanítói pályáját. 1958-ig egy szlovák gimnáziumban tanított Amerikában! (1)
Így emlékezik vissza a nehéz idők kezdetére a szerzetes az 1990-es években:
„A csehszlovákok visszatérésekor a magyar gimnáziumnak meg kellett szűnnie, a bencés tanárokat a csehszlovák kormány megfosztotta működési engedélyüktől. Ekkor azok a diákjaim, akik nem voltak hajlandók szlovák gimnáziumba járni, úgynevezett bujdosó osztályt alakítottak, őket rejtve elvezettem az érettségiig. Ezután útlevelet kértem a hatóságoktól, amit azzal a feltétellel adtak meg, hogy nem térek vissza külföldről. Bécsen, Párizson át kanadai magyar farmerek lelkipásztori gondozására kaptam meghívást. Jelentkeztem a clevelandi szlovák alapítású bencés apátságba, amelynek iskolájában hittant és latint tanítottam. A helybeli szlovák lakosság követelésére az apát két év után kénytelen volt elbocsátani.
Ezután New Jersey gimnáziumban dolgoztam, majd pedig Detroitba kerültem tanárnak és segédlelkésznek. Négy bencés rendtársammal elhatároztuk, hogy önálló alapításba kezdünk, erre Kaliforniában nyílt lehetőség. Munkánkat a Wells Fargo Bank elnöksége segítette, aki a világháborúban amerikai pilótaként Belgium fölött zuhant le, és ejtőernyővel a mardesous-i bencés apátság kertjében ért földet. Maga is egykori bencés diák lévén, bankelnökként elhatározta, hogy a bencéseket letelepíti Kaliforniában, de hiába kért alapítókat az angol kongregációtól. Rendtársammal, Jávor Egon atyával azonban vállalkoztunk a munkára, és 1958-ban új közösséget és iskolát alapítottunk. Az iskolát tizenöt évig vezettem, ma is működik, háromszázötven diákkal, de csak három magyar bencés tagságával.” (2)
Cleveland-ben ez idő tájt még több tízezer magyar élt, és a város a magyar emigráció egyik szellemi központja volt. Itt került kapcsolatba Sirchich Lászlóval, aki a Csehszlovákiai Magyarok Nemzeti Bizottmányát vezette, és megjelentette a „Kettős járom alatt” című lapot. A lap számait Hites Kristóf a szlovák gimnázium gépén sokszorosította. Ezt rossz néven vették tőle mind a kollégái, mind az iskola fenntartói.
Részben a clevelandi élményeknek köszönhetően ő is iskolaalapítóvá vált. Öt bencés társával 1958-ban megvásároltak a kaliforniai Woodsideban, a San Franciscó-i öböl térségében egy elhanyagolt területet, ahol megalapították a magyar bencés gimnáziumot és a Szent István magyar perjelséget, melyet később – nyugdíjba vonulásakor – a Szent Benedek Rend amerikai perjelsége vett át. Hites Kristóf az Öböl Környéki Katolikus Magyar Misszió lelkésze lett, és az ő általa alapított magyar iskola igazgatója volt.
Még clevelandi tartózkodása idején eljegyezte magát a politikai közélettel is. Sirchich László 1984-ben bekövetkezett haláláig Hites Kristóf volt a Csehszlovákiai Magyarok Nemzeti Bizottmányának az alelnöke, majd ezután elnöke lett. A „Kettős járom alatt” című folyóiratot is ő adta ki 1990-ig. Kitűnő munkatársai voltak a bizottmányban: Chászár Ede, Olgyai György, Szent-Ivánt’ Gábor, Sisa István, Elek Kálmán, Sirchich László özvegye, Tóth Kuruci Mária, Lángi Mária, Gerébi Stefánia, Taubinger Majláth István, Wojatschek Károly, Simek Péter és felesége, Radnóczi Antal stb. Ok voltak együttesen a Felvidékhez kötődő magyar emigráció szellemiségének megtestesítői.
A Csehszlovákiai Magyarok Nemzeti Bizottmánya, amely 1994-től változott néven Szlovákiai Magyarok Nemzeti Bizottmányaként működik, azonban jórészt Hites Kristóf hatására nemcsak a felvidéki magyarság ügyével foglalkozott, hanem a szlovák-magyar kapcsolat építésével is. Szlovák kapcsolataikat részint Hites Kristóf, részint a közben szintén elhunyt Taubinger István révén az autonomista szlovákok és Milan Hodža politikai irányzatához közel álló szlovák emigráció irányába próbálták kiépíteni, azzal a meggyőződéssel, hogy a felvidéki magyarok sorsa jobbra fordulhat, ha megvalósul a szlovák nemzeti önrendelkezés. Ezzel az elképzelésükkel szervesen kötődtek a még Esterházy János által megfogalmazott felvidéki magyar politikához. Csalódások akkor érték őket – Hites Kristóf korabeli vallomásai alapján -, amikor a Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottságának Pozsonyban kiadott dokumentumait a szlovák emigráció elutasítóan fogadta.
A csalódások sem térítették el meggyőződésétől Hites Kristófot. A szlovák-magyar megbékélésbe vetett hite is rendíthetetlen maradt, melyet a Magyarországon élő szlovákok irányába is sugárzott. Időnként, amikor hazalátogatott Amerikából Magyarországra, szlovák falvakba is ellátogatott, és misézett nekik szlovákul. Az ő munkájának és támogatásának is köszönhető, hogy az 1994-ben a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészeti Karán megalakult a szlovák tanszék.
Kapcsolatteremtő emberként is számon tarthatjuk Hites Kristófot. A hittel vallott szlovák-magyar egymásrautaltság mellett a magyar-magyar kapcsolatok megszállottja is volt. Nehezen viselte az emigrációban uralkodó ellentéteket és a magyarság megosztottságát és szétszakítottságát. Az 1960-as években szlovákiai magyar tankönyvekből rendezett kiállítást a woodside-i iskolájában. Emiatt kommunista propagandával vádolták meg őt. Egyik magyarországi útja során pedig kommunistaellenesség gyanújával csaknem kiutasították őt az országból, mert a csehszlovák titkosrendőrség információja alapján a magyar határőrség megtalálta a csomagjában a „Kettős járom alatt” néhány példányát.
Az emigrációban a nemzeti bizottmányon kívül főleg a Floridában élő Vass Alberttel és a müncheni Nemzetőrrel tartott kapcsolatot. Részben nekik köszönhető, hogy szellemi és anyagi támogatásával Wass Albert Danubian Press kiadóvállalata elkezdte megjelentetni az exkluzív kiállítású Central European Quarterly folyóiratot, amely a közép-európai kapcsolatoknak egyetlen olyan fóruma volt a magyar emigrációban, amely az angol nyelvű olvasóközönség számára készült.
Részben az ő hazanyúló hatásának is köszönhető, hogy az 1980-as évek második felében szervezni kezdték Magyarországon a közelmúltban elhunyt Dobossy László vezetése alatt a Rákóczi Szövetséget. Elképzelése az volt, hogy munkamegosztásban kell dolgozniuk. Az emigrációban az általa vezetett nemzeti bizottmány, Magyarországon pedig a Rákóczi Szövetség képviselje és védelmezze a kettős elnyomásban élő felvidéki magyarságot.
A kapcsolatteremtés és a pedagógusi élethivatása vezérelte őt abban is, hogy kaliforniai iskolájában ingyenesen fogadott felvidéki magyar fiatalokat, majd hazatérte után arról gondoskodott, hogy anyagilag támogassa néhány magyar fiatal külföldi képzését.
Hites Kristófról mindenki, aki ismerte őt, megbecsüléssel nyilatkozott, még akkor is, ha esetleg nem értett egyet a nagy szívéből eredő megértésével és megbocsátásával. Ennek köszönhetően tiszteletbeli taggá választotta őt a Szent László Lovagrend, és a magyarságért végzett áldozatos munkájáért a Magyar Vitézi Rend is. A Rákóczi Szövetség által alapított Esterházy-emlékérmet ő kapta elsőként. 1980-ban neki adományozták a Magyar Örökség kitüntetést, és bejegyezték őt az Arany Könyvbe.
Élete végén, 1994-ben tért haza anyamonostorába, Pannonhalmára. Látásának romlása sem akadályozta őt abban, hogy szinte élete utolsó napjáig ne áhítozza a szülőföld híreit. A pannonhalmi Bencés Gimnázium diákjai olvasták fel neki a felvidéki magyarság körében zajló eseményekről beszámoló újságcikkeket. Szerencsések voltak ezek a fiatalok, hogy a közelében lehettek, és részesülhettek a derűjéből, láthatták mindig mosolygós arcát, hallhatták szeretetelsugárzó szavait. „Szíve elfogadó és nyitott volt, mindenki az övé volt.” – mondta róla temetési imájában Várszegi Asztrik főapát, püspök. Valóban így volt, és ezen nem változtat az sem, hogy 1999. május 26-án utolsót dobbant ez a szív, s eltemették Pannonhalmán.
Szülőfalunkban, Csicsón megcsodálható Hites Kristóf bencés szerzetes tölgyfából készült szobra, melyet a csicsói Nagy Géza faragott Steinbach Sándorral.
Hivatkozások:
(1) (PaedDr. Králik Zsuzsanna, Felvidek.ma, 2012. szeptember 26)
(2) (Rosdy Tamas, Magyar Nemzet, 1998. szeptember 19.)
„Kettős járom alatt” című lap
A vetélkedőre beküldött Hites Kristóf anyagot Mgr. Nagy Edit állította össze.
Források:
http://csicso-nagy.uw.hu/fo-o-Csicso-NAGY-A/csaladfa/hrotko.htm
