Haberern Jonatán
* Felka, 1818. január 17. – † Budapest, 1880. április 8. / teológiai tanár, filozófus, az MTA levelező tagja
Középiskolai tanulmányait 1829–1838 között Késmárkon és Miskolcon végezte, majd Késmárkon fejezte be. 1839– 1842-ben előbb a jénai, a tübingeni, majd a berlini egyetem hallgatója volt. Magyarországra visszatérve 1842-től különböző családoknál nevelősködött. 1845-ben a Szirmay családnál lett nevelő és 1849 őszén Szirmay Istvánt elkísérte egyetemi tanulmányaira Berlinbe, azután Bonnba. 1851-ben Franciaországban, Angliában és Skóciában tett tanulmányutat. 1852 őszétől a szarvasi ágostai evangélikus főgimnázium tanárává nevezték ki. Itt bölcseletet, görög és német nyelvet oktatott, 1854– 1858 között az intézmény igazgatói tisztét is betöltötte. 1858-ban Pestre helyezték az egyesült protestáns teológiai tanintézetbe, ahol ugyancsak bölcseletet és görög nyelvet oktatott. 1871-től haláláig a pesti tudományegyetem magántanára volt. Az MTA 1867-ben választotta levelező tagjává. Lefordította Arisztotelész néhány művét, köztük a Metafizikát is, ez azonban kéziratban maradt.
Főbb művei:
Melanchton Fülöp. Élet- és korrajz, 1860;
Aristoteles Három könyve a lélekről, 1865;
Aristoteles és befolyása az új bölcsészetre és az életre (székfoglaló), 1867;
Aristoteles Nichomachoshoz czimzett Ethikája (fordítás), 1873;
Báró Prónay Gábor emléke, 1876.
