* 1915. szeptember 12. Nagyölved – † 2008. október 25. Budapest / költő és író, tanár, alkalmi munkás, rakodómunkás, ládaszögelő, éjjeliőr, konyhalegény, kályhafűtő, dekádelszámoló, bérelszámoló.

Szülei Garai József és Farkas Erzsébet. Fiatalok voltak mikor összeházasodtak. Volt egy testvére, Ilona aki férjével és elsőszülött fiával tragikus körülmények között halt meg. Tanulmányait a nagyölvedi hat elemi iskolában kezdte. Az iskola elvégzése után 1928 és 1936 között az érsekújvári gimnázium magyar tagozatában tanult. Ott is érettségizett 1936 júniusában. Ezt követően a Komensky Egyetem hallgatója lett. Az alapvizsgát 1938 őszén tette le. 1938-tól 1941-ig a budapesti Pázmány Péter Egyetem hallgatója lett. Diplomát szerzett 1941 nyarának elején, magyar és szlovák nyelvszakon. Rövid katonáskodás után segélydíjas tanár lett a csallóközi Dunaszerdahelyen, és helyettes tanító Ipolyságon, majd rendes tanár Bács-Petrőcön.
1944 őszén visszaköltözött Nagyölvedre, majd a nyilasok terrorja idején Galántára került. Innen egy Vojnay Virgil alezredes vezetése alatt álló csapattal Ausztriába került. Itt Bécs mellett, Stockerauban fél évig orosz hadifogoly volt, 1945 őszén került haza: Nagyölvedre. Később a Békéscsabai leánygimnázium tanára volt. Majd megszervezte a szlovák tanítási nyelvű, állami általános iskolát. Két évig igazgatója volt mind ennek, mind az akkor még tanulóhiány miatt nem működő szlovák tanítási nyelvű gimnáziumnak is.
1947-ben feleségül vette Huszár Gizella tanítónőt. Ebből a házasságból egy fia született Barnabás. Békéscsabán, szenvedélyesen tiltakozott a helyi sajtóban a szülőföldtől való megfosztás brutalitása ellen. Ez a szenvedélyes hang sértette a magyarországi szlovák körök érdekeit. Majd eljárás indult ellene az 1948-ban megjelent Mesekirály c. verseskötete miatt. A szegedi Népbíróság kétévi börtönre ítélte, amit a szegedi Csillagbörtönben töltött el. 1951. január 26-án szabadult. Alkalmi munkás volt Esztergomban, majd 1951-ben Mezőkernél helyezkedett el, mint rakodómunkás. Később ládaszögelő, majd éjjeliőr lett. Felesége, a két évi börtönbüntetés izgalmai és szenvedése miatt idegbénulást kapott, később a megzavarodottság tünetei is mutatkoztak rajta. Az esztergomi hatóságot megkérte, hogy meglátogassa haldokló édesapját. Néhány hét múlva meg is halt, de már a temetésére nem mehetett, mert határzár volt. Felesége Siófokra vágyakozott, de sajnos itt sem javult az állapota. 1955-ben, a kaposvári kórházban halt meg.
Siófokon újra megnősült, s ebből a házasságából egy fia és két lánya született. Siófokon a Bányász üdülőben volt konyhalegény, majd adminisztrátor. Ez után az Állami Kordélyos Vállalatnál helyezkedett el, mint csoportvezető. 1964-ben visszakapta tanári katedráját. A siófoki gimnáziumban tanított magyar és latin nyelvet 1964-től 1977-ig. 1970-ben megjelent a Pannonia ékkövéből c. verseskötete. Vidéki lapokban jelentek meg írásai pl. Somogyi Néplap, Kisalföld, Somogy, Napló, de egyetlen fővárosi lap sem közölte a műveit. Magánkiadások útjára lépett. Az 1970-es évek után könyvei egész sorát adta ki. A siófoki tanári munkája tizenhárom éve alatt négy művét sokszorosító gép igénybevételével adta ki. Ezek közül az első A nyugatra szálló fellegekhez II. kiadása (1971). Az első kiadás még nyomdai úton Bács-Petrőcön jelent meg 1944-ben. Az újvidéki ügyészség elkobozta, mert lázítónak, veszélyesnek tartották az államhatalomra vonatkozóan. Megjelent könyveiről országosan ismert alkotók írtak: Bóka László, Tűz Tamás, Papp Árpád,Vasadi Péter, Sinkó Ferenc, Pánczél Gábor, Tölgyesi József, Seres József, Pomogáts Béla. Latinul megjelent munkáiról pedig a következők: Christianus Helfer, Josephus Del Ton, Genovéva Métais-Immé. Barcs János szerkesztette Nap-Évkönyve és antológiák is tartalmaznak Garai István verseket. Dr. Tölgyesi József irodalomtörténész arcképet készített róla, amely Veszprémben jelent meg 1987-ben. Veres Péterrel hosszú évekig leveleztek.
Költői pályájának megkoronázásaként 1975-ben, a Petrarca Tanulmányok és a Petrarca Irodalmi Díjak Nemzetközi Központja, elismerő oklevéllel, 1978-ban pedig a Petrarca-díj ezüst babérkoszorújával tüntette ki. Tevékenységéért Rómából elismerő diplomát kapott. Fordításai közül egy Baudelaire vers a gimnáziumok III. osztályos latin nyelvkönyvébe is bekerült 1981-ben. A IV. osztályosban pedig két saját versét lehetett olvasni latinul és magyarul is. 1984-ben költözött családjával Budapestre, ahol 2008. október 25-én bekövetkezett haláláig élt és alkotott.

Nagyölved díszpolgára volt, és egy pad is ki van helyezve róla.

Forrásinformációk:
Bartusz-Dobosi László: A sáncokon kívül c. könyv, Garai István: A szülőföld zsoltára, Wikipédia.

Művei:
• Kibontakozás. Bács-Petrőc, 1944
• Életem huszadik őszén. Budapest – Bács-Petrőc, 1944
• Májusi eső. Budapest – Bács-Petrőc, 1944
• A nyugatra szálló fellegekhez. Budapest – Bács-Petrőc, 1944.
• Csordulatig. Békéscsaba, 1946
• Lángoló erdők. Békéscsaba, 1947
• Mesekirály. Békéscsaba, 1948.
• Pannonia ékkövénél. Balatoni kalendárium. Siófok, 1970
• A nyugatra szálló fellegekhez. 2. kiadás. Siófok, 1971.
• A Szabadság Harmóniája. Siófok, 1971
• Vaskoszorú. Siófok, 1972.
• Szépszavú elődeim. Siófok, 1975
• Miserere. Budapest, 1975
• Euterpé védelmében. Budapest, 1977
• Az Ízisz-emlők himnuszából. Budapest, 1977
• Pectore forti. Elszánt szívvel. Siófok, 1980 (Bilingvis)
• Bakonyi zászlóalj. Budapest, 1980
• Caerculeo sub divo Pannoniae Italiaeque. Rómadicsérő, Budapest, 1984 (Bilingvis)
• Végvári gyaloghadnagy. Budapest, 1987
• Ditirambus a mustármagról. Budapest, 1988
• Filia Mursellae. Mursella lánya. Budapest, 1990 (Bilingvis)
• Vasrács és boltív. Budapest, 1990
• Duna-völgyi jeremiád. Budapest, 1991
• Tiszta lelkek zendülése. Budapest, 1992
• A szülőföld zsoltára. Budapest, 1992.
• Májusi dal Anakreonnal. Budapest, 1992.
• Pompéji katona. Budapest, 1994
• Ignavia propraetorum. A helytartók gyávasága. Budapest, 1994 (Bilingvis)
• Erkélyközi tárgyalások. 1994
• Ébressz kürtös virradatkor. Budapest, 1995
• Kankalin tűzesőben. Budapest, 1995
• Léted irgalmas kelyhe. Budapest, 1995
• Hazai Rodostó. Budapest, 1995
• A lélek őrtüzeivel. Budapest, 1996
• Sebet kapott a Föld szíve. Budapest, 1996
• A száműzött krónikás. Budapest, 1997
• Lángja kicsi mécseseknek. Flammae parvae lucernarum. Budapest, 1998 (Bilingvis)
• Vígasztaló enyéimnek. Budapest, 2000
• A jó pásztor nyugvóra tér. Budapest, 2001

Életéhely kapcsolódó települések:
Nagyölved, Érsekújvár, Pozsony, Budapest, Dunaszerdahely, Ipolyság, Békéscsaba, Siófok, Bács-Petrőc, Szeged, Esztergom, Mezőker, Bécs

Hibát talált?

Üzenőfal

• E-mail címe
• Üzenet
• CAPTCHA

Uploading files please wait, may take up to 5 min.