Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet - Dunaszerdahely
Maďarský osvetový inštitút na Slovensku, n.o. | Hungarian Cultural Institute in Slovakia | Dunajská Streda
a CSEMADOK szakmai háttérintézménye

Feszty Árpád (Martosi)

Feszty Árpád (Martosi)

* Ógyalla, 1856. december 21. – † Lovran, 1914. június 1. / magyar festőművész

Édesapja, Rehrenbeck Szilveszter (1819-1910), ógyallai földbirtokos, édesanyja Linzmajer Jozefa (1822-1885) volt. Feszty Árpád apja a Rehrenbeck vezetéknevét Fesztyre változtatta 1868-ban és 1887. április 21-én nemességet, családi címert és a “martosi” nemesi előnevet szerezte adományban I. Ferenc József magyar királytól.
Feszty Árpád, tehetségének korán jelét adta. Iskoláit Komáromban, Pozsonyban, majd a Budai Főreáltanodában végezte, innen azonban távoznia kellett, mivel több társával politikai és irodalmi kört alapított. A 16 éves fiú ekkor vándorszínésznek állt, majd 1874-ben Münchenbe ment, ahol főleg a képtárakat tanulmányozta. Müncheni tartózkodása alatt ismerkedett meg Kubinski lengyel festővel, aki maga mellé vette, és önállóan foglalkoztatta. A tehetséges fiatal festő a müncheni Kunstverein kiállításán feltűnést keltett egy tájképével és csakhamar elnyerte az állami ösztöndíjat.
Később tanulmányait Párizsban folytatta, és 1878-ban a nemzetközi világtárlaton sikert aratott Delelő című képével, mely hamarosan elkelt. Még ez évben Velencébe ment, ahol lagúna-képeket festett; velencei tartózkodása nagyon jó hatással volt művészetének fejlődésére, és amúgy is eleven színérzéke még jobban kifejlődött.
Ógyallai műtermében festette egy évvel később Pusztai találkozás télen című nagy vásznát, mely felkeltette iránta a művészeti körök komoly érdeklődését. 1880-ban ösztöndíjat nyert, és három évig Bécsben tartózkodott, ahol Lichtenfels iskolájában tanult. Itt festette Golgota című híres képét, melyet csakhamar követett a Levétel a keresztről és a Szent Gellért.
Jellemző ereje különösen zsánerképekben domborodott ki (Kárvallottak, Bányaszerencsétlenség). Ő festette az Operaház és a Törvényszéki Palota faliképeit is.
1896-ban a millenniumi kiállításra festette a Magyarok bejövetele című hatalmas panorámáját. Ekkor festette a Bánhidi csata és a Zsolt vezér eljegyzése című képeit is Komárom és Bihar vármegyék számára. Ezt követően hosszabb ideig Firenzében tartózkodott nejével, Jókai Rózával (1861-1936), Jókai Mór fogadott leányával. Itt festette Krisztus temetése című triptichonját, amelyet 1903-ban Budapesten állított ki, majd nemzetközi körútra indította.
1906-ban III. osztályú Vaskorona-renddel tüntették ki.
Festészeten kívül irodalommal is foglalkozott. Könyve 1897-ben jelent meg Budapesten, Az én parasztjaim címmel.
1913 telén fűtetlen műtermében súlyosan meghült. Emiatt szanatóriumi kezelésre szorult, majd egyik rokona, Feszty Béla anyagi támogatása lehetővé tette, hogy kiutazzon az Adriai-tenger mellett fekvő Lovranába, ahol élete utolsó heteit töltötte feleségével és leányával. A napsütéstől és az új élményektől megerősödve újra ecsetet fogott a kezébe. Több vibrálóan színes, mediterrán hangulatú festményt készített a lovranai temetőről és a tengeren ringatózó halászbárkákról. Állapota azonban egy idő után újra rosszabbra fordult, és 1914. május 31-én elhunyt. Az ógyallai sírboltban helyezték örök nyugalomra.

Életéhez kapcsolódó települések: Ógyalla, Budapest, München, Bécs, Fiume, Firenze, Lovran

Fullscreen Mode
Fullscreen Mode
Kategóriaországos
Életéhez kapcsolódó településekÓgyalla [Hurbanovo]
Működési ideje19. század / 20. század
Tevékenységi körképzőművész
ForrásinformációkGörbe Márk: Feszty Árpád 1856-1914., Ógyalla Város, Duna Menti Múzeum, Komárom, 2014 * Feszty Árpád festőművész utolsó napjainak krónikája, a diasort összeállította és a fényképeket készítette Görbe Márk művészettörténész * https://hu.wikipedia.org/wiki/Feszty_%C3%81rp%C3%A1d
Rövid URL
ID93569
Módosítás dátuma2017. december 29.

Hibát talált?

Üzenőfal