Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet - Dunaszerdahely
Maďarský osvetový inštitút na Slovensku, n.o. | Hungarian Cultural Institute in Slovakia | Dunajská Streda
a CSEMADOK szakmai háttérintézménye

Bárczi Gusztáv, Kratina

* Nyitraudvarnok, 1890. szeptember 13. – † Budapest, 1964. augusztus 9. / orvos, gyógypedagógus, főiskolai tanár

1910-ben Léván szerzett tanítói oklevelet. További tanulmányait már Budapesten folytatta. Előbb gyógypedagógiai (1913), majd a Pázmány Péter Tudomány Egyetemen orvosi (1921) diplomát szerzett, de szükségét érezte, hogy a fül–orr– gége szakorvosi vizsgát is letegye. 1922-ben Török Bélával (1871–1925) létrehozta a siketek nevelésére szakosodott Nagyothallók iskoláját. 1942-ig különböző intézményekben vakokat, hibásbeszédűeket, értelmi fogyatékosokat oktatott. Ezzel párhuzamosan végezte orvosi tanulmányait, kutatott, publikált, 1939-től tanított a gyógypedagógiai főiskolán, magán- és iskolaorvosi gyakorlatot folytatott. Részt vett a szakmai közéletben, tagja volt a Gyógypedagógiai Intézetek Országos Szaktanácsának, s több szakmai egyesület elnöki tisztét is betöltötte. A húszas években az Országos Közegészségügyi Intézetben az iskolahigiéné előadó tanáraként is tevékenykedett. Szerkesztette a Siketnéma Oktatás folyóiratait. Külföldön is ismert szakember lett, mint a budapesti Alkotás utcai Állami Gyógypedagógiai Nevelőintézet igazgatója. Feladatkörét 1948-tól a szervezetileg önállósult főiskola tanszékvezető tanáraként látta el, de továbbra sem mondott le a szakmai és a közéleti szerepvállalásról.
Már a harmincas években rendszeres előadója volt az Ausztriában, Németországban, Svájcban rendezett nemzetközi kongresszusoknak. Elméleti-rendszerező tevékenységét is számon tartják, de tudományos kutatói munkája elsősorban a hallás- és az értelmi fogyatékosok gyógypedagógiájára terjedt ki. Hallásneveléssel foglalkozott, gazdag vizsgálati anyagon végezte megfigyeléseit. Az agykérgi süketnémaság gyógypedagógiai befolyásolására kidolgozott eljárása tette világszerte a hallásnevelési program úttörőjévé. A harmincas években kezdett az értelmi fogyatékosok – elsősorban a középsúlyos esetek – nevelésével foglalkozni. Személyesen is közreműködött 1958-ban Brandenburg-Gördenben (akkor: NDK) egy közép- és súlyos fokban értelmi fogyatékosok számára létesített intézet megszervezésében és gyógypedagógiai programjának kidolgozásában. Az intézmény a Bárczi-Haus nevet kapta. 1953-ban Kossuth-díjjal tüntették ki. A budapesti ELTE Gyógypedagógiai Főiskolai Karát róla nevezték el.

Főbb művei:
Egészségtani próbatanítások, 1928;
A magyar beszédhangok képzése, 1928;
Az egészségvédelmi nevelés vezérkönyve, 1935;
A siketség átöröklődése és az ezzel kapcsolatos praeventio, 1936;
Hallásébresztés – hallásnevelés, 1938;
Gyakorlati fonetika és hibás beszédjavítás, 1950;
A kiejtés, az olvasás és az írás tanításának fiziológiai vonatkozásai a gyógypedagógiai nevelők számára, 1954;
Általános gyógypedagógia, 1959.

Kategóriaregionális
Életéhez kapcsolódó településekNyitraudvarnok [Dvorníky nad Nitricou]
Működési ideje19. század / 20. század
Tevékenységi körfőiskolai tanár / pedagógus
ForrásinformációkLacza Tihamér: A tudomány apostolai, Magyar tudósok nyomában a mai Szlovákia területén, I-II. kötet, Madách Kiadó, 2013
Rövid URL
ID117173
Módosítás dátuma2020. január 7.

Hibát talált?

Üzenőfal