Balassa Géza
* Felsőbaka, 1914. március 10. – † Pozsony, 1994. február 20. / régész, tanár, történeti író
Körmöcbányán érettségizett (1933). Pozsonyban előbb beiratkozott az ev. teológiára, majd az Állami Pedagógiai Akadémia hallgatója lett, ahol 1935-ben népiskolai tanítói oklevelet szerzett. 1935–1948 között Ruttkán, Szklabonyaváralján, Zólyombrézón, Nagyszalatnán, Zólyomban tanított. 1937-ben ev. hitoktatói, 1940-ben a szlovák nyelv, a földrajz és a történelem oktatására is jogosultságot szerzett, közben már Zólyomban volt tanár. 1942-ben kezdeményezte egy helytörténeti múzeum létrehozását Zólyomban, ez 1944-ben nyílt meg. 1945–1949-ben a pozsonyi Szlovák Egyetemen tanult és gimnáziumi tanári képesítést szerzett földrajz–történelem szakon. 1948–1952-ben a Zólyom melletti radványi Állami Mezőgazdasági Levéltár igazgatója, 1952–1962-ben a besztercebányai Kerületi Múzeum munkatársa volt. Ebben az időszakban több fontos vaskori ásatást irányított (Zólyom, Pereszlény, Ipolyság, Gyűgy, Karvaly, Nagyszalatna, Besztercebánya, Méhi, Derezsnye, Várgede). 1962–1977-ben a Közép-szlovákiai Műemlékvédelmi Hivatal osztályvezetőjeként is folytatta régészeti ásatásait (Körmöcbánya és Besztercebánya középkori építészeti maradványainak feltárása). Numizmatikával is foglalkozott. 1977-től Pozsonyban élt. A magyarok őstörténetéről írt szlovák nyelvű tanulmánya kéziratban maradt. 1992-ben a zólyomi múzeum megalapításának 50. évfordulója alkalmából emléklapot kapott.
Főbb művei:
Mi? My?, 1943;
Praveké osídlenie stredného Slovenska, 1965;
magyarul: Gömör az őskorban, 1971;
Súpis hnuteľných pamiatok stredoslovenského kraja, 1972
